Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Cantique des degrés. À l’Éternel, en ma détresse, j’ai crié; et il m’a répondu.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

Éternel! délivre mon âme de la lèvre menteuse, de la langue qui trompe.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Que te donnera-t-on, et que t’ajoutera-t-on, langue trompeuse? –

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Des flèches aiguës d’un homme puissant, et des charbons ardents de genêt.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Malheur à moi de ce que je séjourne en Méshec, de ce que je demeure avec les tentes de Kédar; –

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Que mon âme ait tant demeuré avec ceux qui haïssent la paix!

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Je veux la paix; mais si j’en parle, ils sont, eux, pour la guerre.