Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Cantique des montées. Vers Yahweh, dans ma détresse, j'ai crié, et il m'a exaucé:

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

« Yahweh délivre mon âme de la lèvre de mensonge, de la langue astucieuse! »

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Que te sera-t-il donné, quel sera ton profit, langue perfide?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Les flèches aiguës du Tout-Puissant, avec les charbons ardents du genêt.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Malheureux que je suis de séjourner dans Mések, d'habiter sous les tentes de Cédar!

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Trop longtemps j'ai demeuré avec ceux qui haïssent la paix.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Je suis un homme de paix et, quand je leur parle, ils sont pour la guerre.