Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Matkalaulu. Ahdistuksessani minä huudan Herraa, ja hän vastaa minulle.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

Herra, pelasta minun sieluni valheellisista huulista, petollisesta kielestä.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Mitä hän sinulle antaa ja mitä siihen vielä lisää, sinä petollinen kieli?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Väkivaltaisen teräviä nuolia ynnä kinsteripensaan tulisia hiiliä!

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Voi minua, että minun täytyy oleskella muukalaisena Mesekissä, asua Keedarin majojen keskellä!

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Kauan on minun sieluni täytynyt asua niiden seurassa, jotka rauhaa vihaavat.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Minä pidän rauhan, mutta jos sanan sanon, niin he ovat sotaan valmiit.