Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Mɔzɔha. Meyɔ Yehowa le nye xaxa me, eye wòtɔ nam.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

O! Yehowa, ɖem, tso aʋatsonuyiwo kple alakpaɖewo ƒe asi me.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

O! Alakpaɖe, nu ka wòawɔ na wò, eye nu ka wòatsɔ akpee na wò?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Atsɔ aʋawɔla ƒe aŋutrɔ ɖaɖɛwo ahe to na wòe kpe ɖe yɔkuti ƒe dzoka xɔxɔwo ŋuti.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Baba nam be mele Mesek, eye mele Kedar ƒe agbadɔwo me!

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Menɔ ame siwo lé fu ŋutifafa la dome wòdidi fũu akpa.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Ŋutifafamee menye, gake ne meƒo nu la, woawo kpea aʋa.