Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Kanto de suprenirado. Al la Eternulo mi vokis en mia sufero, Kaj Li aŭskultis min.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

Ho Eternulo, savu mian animon de mensoga parolo, De falsa lango.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Kion Li donos al vi, Kaj kion Li alportos al vi, ho falsa lango?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Akrajn sagojn de fortulo Kun karboj genistaj.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Ve al mi, ke mi gastas en Meŝeĥ, Ke mi loĝas inter la tendoj de Kedar!

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Tro longe loĝis mia animo Inter malamantoj de paco.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Mi estas pacema; Sed kiam mi ekparolas, ili komencas militon.