< Zsoltárok 120 >
1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.
When I had troubles, I called out to Yahweh and he answered me.
2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!
[I prayed], “Yahweh, rescue/save me from people [SYN, MTY] who lie to me and [try to] deceive me!”
3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!
You people who lie to me, [I will tell you] [RHQ] what [God] will do to you and what he will do to punish you.
4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.
He will shoot sharp arrows at you like soldiers do, and he will [burn you with] red-hot coals from [the wood of] a broom tree.
5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!
It is terrible for me, living among cruel/savage [DOU] people [like those who live] in Meshech [region] and Kedar [region].
6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!
I have lived for a long time among people who hate [to live with others] peacefully.
7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.
Every time I talk about living together peacefully, they talk about starting a war.