Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

A Song of Ascents. Unto Yahweh, in the distress that befell me, I cried—and he answered me.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

O Yahweh! rescue thou my soul—from the false lip, from the deceitful tongue.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

What shall be given to thee, and what shall be added to thee, thou deceitful tongue?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

The arrows of the hero sharpened, with burning coals of broom.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Woe is me, That I sojourn in Meshek, —That I abide near the tents of Kedar!

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Long, hath my soul had her dwelling with him that hateth peace:

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

I, am for peace, and verily I speak, They, are for war!