Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

A Song of Ascents. In my distress I cried unto the LORD, and he answered me.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

Deliver my soul, O LORD, from lying lips, [and] from a deceitful tongue.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

What shall be given unto thee, and what shall be done more unto thee, thou deceitful tongue?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Sharp arrows of the mighty, with coals of juniper.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Woe is me, that I sojourn in Meshech, that I dwell among the tents of Kedar!

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

My soul hath long had her dwelling with him that hateth peace.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

I am [for] peace: but when I speak, they are for war.