Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

A song of ascents. In distress I cried to the Lord, and he answered me.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

“Deliver me, Lord, from the lip that is false and the tongue that is crafty.”

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

What shall he give to you, you tongue that is crafty? What yet shall he give to you?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Arrows of warrior, sharpened, with glowing broom coals together.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Woe is me that I sojourn in Meshech, that I live by the tents of Kedar.

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Already too long have I dwelt among those who hate peace.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

I am for peace: but when I speak of it, they are for war.