Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

[A Song of Ascents.] In my distress, I cried to the LORD. He answered me.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

Deliver my soul, LORD, from lying lips, from a deceitful tongue.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

What will be given to you, and what will be done more to you, you deceitful tongue?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Sharp arrows of the mighty, with coals of juniper.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Woe is me, that I live in Meshech, that I dwell among the tents of Kedar.

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

My soul has had her dwelling too long with him who hates peace.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

I am for peace, but when I speak, they are for war.