Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

“A song of the degrees.” Unto the Lord, when I was in distress, did I call, and he hath answered me.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

O Lord, deliver my soul from lips of falsehood, and from a tongue of deceit.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

What will [God] give unto thee? or what will he add unto thee, thou tongue of deceit?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Sharpened arrows of the mighty, with coals of the broom-bush.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Woe is me, that I sojourn in Meshech, that I dwell in the tents of Kedar!

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Too long for herself hath my soul dwelt with him that hateth peace.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

I am for peace; but when I speak, they are for war.