Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

IN my distress I cried unto the Lord, and he heard me.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

Deliver my soul, O Lord, from lying lips, and from a deceitful tongue.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

What shall be given unto thee? or what shall be done unto thee, thou false tongue?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Sharp arrows of the mighty, with coals of juniper.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Woe is me, that I sojourn in Mesech, that I dwell in the tents of Kedar!

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

My soul hath long dwelt with him that hateth peace.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

I am for peace: but when I speak, they are for war.