Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

A song of degrees. I called vnto the Lord in my trouble, and hee heard me.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

Deliuer my soule, O Lord, from lying lippes, and from a deceitfull tongue.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

What doeth thy deceitfull tongue bring vnto thee? or what doeth it auaile thee?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

It is as the sharpe arrowes of a mightie man, and as the coales of iuniper.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Woe is to me that I remaine in Meschech, and dwell in the tentes of Kedar.

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

My soule hath too long dwelt with him that hateth peace.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

I seeke peace, and when I speake thereof, they are bent to warre.