Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

In my trouble I cried to the Lord: and he heard me.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

O Lord, deliver my soul from wicked lips, and a deceitful tongue.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

What shall be given to thee, or what shall be added to thee, to a deceitful tongue.

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

The sharp arrows of the mighty, with coals that lay waste.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Woe is me, that my sojourning is prolonged! I have dwelt with the inhabitants of cedar:

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

My soul hath been long a sojourner.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

With them that hate peace I was peaceable: when I spoke to them they fought against me without cause.