Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

A Song of the going up. In my trouble my cry went up to the Lord, and he gave me an answer.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

O Lord, be the saviour of my soul from false lips, and from the tongue of deceit.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

What punishment will he give you? what more will he do to you, you false tongue?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Sharp arrows of the strong, and burning fire.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Sorrow is mine because I am strange in Meshech, and living in the tents of Kedar.

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

My soul has long been living with the haters of peace.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

I am for peace: but when I say so, they are for war.