Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Een lied op Hammaaloth. Ik heb tot den HEERE geroepen in mijn benauwdheid, en Hij heeft mij verhoord.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

O HEERE! red mijn ziel van de valse lippen, van de bedriegelijke tong.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Wat zal U de bedriegelijke tong geven, of wat zal zij U toevoegen?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Scherpe pijlen eens machtigen, mitsgaders gloeiende jeneverkolen.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

O, wee mij, dat ik een vreemdeling ben in Mesech, dat ik in de tenten Kedars wone.

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Mijn ziel heeft lang gewoond bij degenen, die den vrede haten.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Ik ben vreedzaam; maar als ik spreek, zijn zij aan den oorlog.