Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Een bedevaartslied. Tot Jahweh riep ik in mijn nood, En Hij heeft mij verhoord.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

Verlos mij, Jahweh, van leugenlippen En lastertongen!

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Wat kan een lastertong u al brengen, En wat er nog bij doen:

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Scherpgepunte oorlogspijlen, Met gloeiende houtskool!

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Wee mij, dat ik moet toeven In de tenten van Mésjek, En dat ik moet wonen In de tenten van Kedar!

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Reeds te lang leef ik samen Met vredeverstoorders;

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Als ìk over vrede wil spreken, Zoeken zij strijd!