< Zsoltárok 120 >

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.
Jeg raabte til Herren i min Nød, og han bønhørte mig.
2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!
Herre! fri min Sjæl fra Løgnens Læbe, fra en svigefuld Tunge.
3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!
Hvad giver han dig, og hvad giver han dig ydermere, du svigefulde Tunge?
4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.
Den vældiges skærpede Pile med Gløder af Enebærtræ!
5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!
Ve mig! thi jeg har været som fremmed iblandt Mesek, jeg har boet ved Kedars Telte.
6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!
Min Sjæl har længe nok boet hos dem, som hade Fred.
7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.
Jeg er fredsommelig; men naar jeg taler, da ere disse færdige til Krig.

< Zsoltárok 120 >