Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Píseň stupňů. K Hospodinu v ssoužení svém volal jsem, a vyslyšel mne.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

Hospodine, vysvoboď duši mou od rtů lživých, a od jazyka lstivého.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Coť prospěje, aneb coť přidá jazyk lstivý,

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Podobný k střelám přeostrým silného, a k uhlí jalovcovému?

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Běda mně, že pohostinu býti musím v Mešech, a přebývati v saláších Cedarských.

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Dlouho bydlí duše má mezi těmi, kteříž nenávidí pokoje.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Já ku pokoji, ale když mluvím, oni k boji.