Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Sa akong pag-antos gitawag ko si Yahweh, ug iya akong gitubag.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

Luwasa ang akong kinabuhi, O Yahweh, gikan niadtong namakak uban sa ilang mga ngabil ug naglimbong gamit ang ilang mga dila.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Unsaon man kamo niya pagsilot, ug unsa pa gayod ang iyang buhaton kaninyo, kamong adunay bakakon nga mga dila?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Silotan kamo niya inubanan sa pana sa manggugubat nga gipahait pinaagi sa nagbagang oling.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Pagkaalaot ko tungod kay nagpuyo ako sa makadiyot sa Mesec; nagpuyo ako kaniadto taliwala sa tolda sa Kedar.

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Kay sa dugay nga panahon nagpuyo ako uban niadtong nagdumot sa kalinaw.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Ako alang sa kalinaw, apan sa dihang magsulti ako, (sila) alang sa gubat.