Zsoltárok 12

1 Az éneklőmesternek a seminithre; Dávid zsoltára. Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.

Al Capo de’ musici. Sopra l’ottava. Salmo di Davide. Salva, o Eterno, poiché l’uomo pio vien meno, e i fedeli vengono a mancare tra i figliuoli degli uomini.

2 Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedő ajakkal kettős szívből szólnak.

Ciascuno mentisce parlando col prossimo; parlano con labbro lusinghiero e con cuor doppio.

3 Vágja ki az Úr mind a hizelkedő ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.

L’Eterno recida tutte le labbra lusinghiere, la lingua che parla alteramente,

4 A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?

quelli che dicono: Con le nostre lingue prevarremo; le nostre labbra sono per noi; chi sarà signore su noi?

5 A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.

Per l’oppressione dei miseri, per il grido d’angoscia de’ bisognosi, ora mi leverò, dice l’Eterno; darò loro la salvezza alla quale anelano.

6 Az Úr beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.

Le parole dell’Eterno son parole pure, sono argento affinato in un crogiuolo di terra, purificato sette volte.

7 Te Uram, tartsd meg őket; őrizd meg őket e nemzetségtől örökké.

Tu, o Eterno, li proteggerai, li preserverai da questa generazione in perpetuo.

8 Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt.

Gli empi vanno attorno da tutte le parti quando la bassezza siede in alto tra i figliuoli degli uomini.