< Zsoltárok 12 >
1 Az éneklőmesternek a seminithre; Dávid zsoltára. Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.
Au maître chantre. En octave. Cantique de David. Sois-nous en aide, Éternel! car les bons diminuent, et les fidèles sont perdus parmi les enfants des hommes.
2 Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedő ajakkal kettős szívből szólnak.
On se tient l'un à l'autre le langage du mensonge; la flatterie est sur les lèvres, le cœur double dans les discours.
3 Vágja ki az Úr mind a hizelkedő ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.
Que l'Éternel détruise les lèvres qui flattent, et la langue qui parle avec forfanterie,
4 A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?
ceux qui disent: « Notre langue nous donne la puissance! Nous avons la parole, qui sera maître de nous? »
5 A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.
Pour le pauvre opprimé, et l'indigent qui soupire, à cette heure je me lève, dit l'Éternel, et je leur donnerai le secours auquel ils aspirent.
6 Az Úr beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.
Les paroles de l'Éternel sont pures, comme l'argent qu'au creuset l'on dégage de terre, et purifie sept fois.
7 Te Uram, tartsd meg őket; őrizd meg őket e nemzetségtől örökké.
Toi-même, ô Éternel, tu les garderas, tu les protégeras contre cette race à jamais.
8 Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt.
Que partout les impies se promènent, comme quand la tempête se lève sur les hommes!