Zsoltárok 12

1 Az éneklőmesternek a seminithre; Dávid zsoltára. Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.

Délivre-nous, ô Éternel! Car il n'y a plus d'hommes de bien; les fidèles ont disparu d'entre les fils des hommes.

2 Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedő ajakkal kettős szívből szólnak.

Ils se parlent faussement l'un à l'autre; ils parlent avec des lèvres flatteuses, avec un cœur double.

3 Vágja ki az Úr mind a hizelkedő ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.

L'Éternel veuille retrancher toutes les lèvres flatteuses, et la langue qui parle avec orgueil,

4 A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?

Ceux qui disent: Nous aurons le dessus par nos langues, nos lèvres sont à nous, qui sera notre maître?

5 A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.

A cause de l'oppression des misérables, à cause du gémissement des pauvres, maintenant, dit l'Éternel, je me lèverai; je mettrai en sûreté celui qu'on insulte.

6 Az Úr beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.

Les paroles de l'Éternel sont des paroles pures; c'est un argent affiné au creuset, en terre, fondu sept fois.

7 Te Uram, tartsd meg őket; őrizd meg őket e nemzetségtől örökké.

Toi, ô Éternel, tu les garderas, tu nous préserveras de cette race à jamais!

8 Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt.

Lorsque des gens abjects s'élèvent parmi les fils des hommes, les méchants se promènent de toutes parts.