< Zsoltárok 12 >
1 Az éneklőmesternek a seminithre; Dávid zsoltára. Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.
Help, Adonai; for the godly man ceases. For the faithful fail from among the children of men.
2 Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedő ajakkal kettős szívből szólnak.
Everyone lies to his neighbor. They speak with flattering lips, and with a double heart.
3 Vágja ki az Úr mind a hizelkedő ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.
May Adonai cut off all flattering lips, and the tongue that boasts,
4 A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?
who have said, “With our tongue we will prevail. Our lips are our own. Who is lord over us?”
5 A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.
“Because of the oppression of the weak and because of the groaning of the needy, I will now arise,” says Adonai; “I will set him in yesha' ·salvation· far from those who malign him.”
6 Az Úr beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.
Adonai’s words are flawless words, as silver refined in a clay furnace, purified seven times.
7 Te Uram, tartsd meg őket; őrizd meg őket e nemzetségtől örökké.
You will keep them, Adonai. You will preserve them from this generation forever.
8 Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt.
The wicked walk on every side, when what is vile is exalted among the sons of men.