Zsoltárok 12

1 Az éneklőmesternek a seminithre; Dávid zsoltára. Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.

For the end, A Psalm of David, upon the eighth. Save me, O Lord; for the godly man has failed; for truth is diminished from among the children of men.

2 Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedő ajakkal kettős szívből szólnak.

Every one has spoken vanity to his neighbour: their lips are deceitful, they have spoken with a double heart.

3 Vágja ki az Úr mind a hizelkedő ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.

Let the Lord destroy all the deceitful lips, and the tongue that speaks great words:

4 A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?

who have said, We will magnify our tongue; our lips are our own: who is Lord of us?

5 A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.

Because of the misery of the poor, and because of the sighing of the needy, now will I arise, saith the Lord, I will set [them] in safety; I will speak [to them] thereof openly.

6 Az Úr beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.

The oracles of the Lord are pure oracles; as silver tried in the fire, proved [in] a furnace of earth, purified seven times.

7 Te Uram, tartsd meg őket; őrizd meg őket e nemzetségtől örökké.

Thou, O Lord, shalt keep us, and shalt preserve us, from this generation, and for ever.

8 Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt.

The ungodly walk around: according to thy greatness thou has greatly exalted the sons of men.