Zsoltárok 119
1 Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.
Salige äro de som utan vank lefva, de som i Herrans lag vandra.
2 Boldogok, a kik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt.
Salige äro de som hans vittnesbörd hålla; de som af allo hjerta söka honom.
3 És nem cselekesznek hamisságot; az ő útaiban járnak.
Ty de som på hans vägom vandra, de göra intet ondt.
4 Te parancsoltad Uram, hogy határozataidat jól megőrizzük.
Du hafver budit, att hålla dina befallningar fliteliga.
5 Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megőrzésére!
O! att mitt lif hölle dina rätter med fullt allvar.
6 Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!
När jag skådar uppå all din bud, så kommer jag icke på skam.
7 Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.
Jag tackar dig af rätt hjerta, att du lärer mig dina rättfärdighets rätter.
8 A te rendeléseidet megőrzöm; soha ne hagyj el engem!
Dina rätter vill jag hålla; öfvergif mig dock aldrig.
9 Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
Huru skall en yngling sin väg ostraffeliga gå? När han håller sig efter din ord.
10 Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!
Jag söker dig af allo hjerta; Låt mig icke fela om din bud.
11 Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
Jag behåller din ord i mitt hjerta, på det jag icke skall synda emot dig.
12 Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.
Lofvad vare du, Herre; lär mig dina rätter.
13 Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
Jag vill med mina läppar förtälja alla dins muns rätter.
14 Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
Jag fröjdar mig af dins vittnesbörds väg, såsom af allahanda rikedomar.
15 A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
Jag talar det du befallt hafver, och ser på dina vägar.
16 Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.
Jag hafver lust till dina rätter, och förgäter icke din ord.
17 Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
Gör väl med din tjenare, att jag må lefva och hålla din ord.
18 Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
Öppna mig ögonen, att jag må se under i din lag.
19 Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat.
Jag är en gäst på jordene; fördölj icke din bud för mig.
20 Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
Min själ är all sönderkrossad för trängtans skull, efter dina rätter alltid.
21 Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.
Du näpser de stolta; förbannade äro de som vika ifrå din bud.
22 Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megőriztem a te bizonyságaidat!
Vänd ifrå mig försmädelse och föraktelse; ty jag håller din vittnesbörd.
23 Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidről gondolkodik.
Sitta ock Förstarna och tala emot mig; men din tjenare talar om dina rätter.
24 A te bizonyságaid én gyönyörűségem, és én tanácsadóim.
Jag hafver lust till din vittnesbörd; de äro mine rådgifvare.
25 Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.
Min själ ligger i stoft; vederqvick mig efter ditt ord.
26 Útaimat elbeszéltem előtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!
Jag förtäljer mina vägar, och du bönhörer mig; lär mig dina rätter.
27 Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!
Undervisa mig dina befallningars väg, så vill jag tala om din under.
28 Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!
Jag grämer mig så att hjertat mig försmäktas; styrk mig efter ditt ord.
29 A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!
Vänd ifrå mig den falska vägen, och unna mig din lag.
30 Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem.
Jag hafver utvalt sanningenes väg; dina rätter hafver jag mig föresatt.
31 Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!
Jag håller mig intill din vittnesbörd; Herre, låt mig icke på skam komma.
32 A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!
När du mitt hjerta tröstar, så löper jag dins buds väg.
33 Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megőrizzem azt mindvégig.
Lär mig, Herre, dina rätters väg, att jag må bevara dem intill ändan.
34 Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből.
Undervisa mig, att jag må bevara din lag, och hålla dem af allo hjerta.
35 Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.
För mig in på din buds stig, ty jag hafver der lust till.
36 Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.
Böj mitt hjerta till din vittnesbörd, och icke till girighet.
37 Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.
Vänd bort min ögon, att de icke se efter onyttig läro; utan vederqvick mig på dinom väg.
38 Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.
Låt din tjenare hålla din bud stadeliga för din ord, att jag må frukta dig.
39 Fordítsd el tőlem a gyalázatot, a mitől félek; hiszen jók a te ítéleteid.
Vänd ifrå mig den försmädelse, som jag fruktar; ty dine rätter äro lustige.
40 Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.
Si, jag begärar dina befallningar; vederqvick mig med dine rättfärdighet.
41 És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,
Herre, låt mig vederfaras dina nåd; dina hjelp efter ditt ord;
42 Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!
Att jag mina lastare svara må; ty jag förlåter mig uppå ditt ord.
43 És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!
Och tag ju icke ifrå minom mun sanningenes ord; ty jag hoppas uppå dina rätter.
44 És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.
Jag vill hålla din lag allstädes, alltid och evinnerliga.
45 És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.
Och jag vandrar i glädje; ty jag söker dina befallningar.
46 És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.
Jag talar om din vittnesbörd inför Konungar, och blyges intet;
47 És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.
Och hafver lust till din bud, och de äro mig käre;
48 És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről.
Och lyfter mina händer upp till din bud, de mig kär äro; och talar om dina rätter.
49 Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédről, a melyhez nékem reménységet adtál!
Tänk dinom tjenare uppå ditt ord, på hvilket du låter mig hoppas.
50 Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.
Det är min tröst i mitt elände; ty ditt ord vederqvicker mig.
51 A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtől.
De stolte hafva deras gabberi af mig; likväl viker jag icke ifrå din lag.
52 Megemlékezem a te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom.
Herre, när jag tänker, huru du af verldenes begynnelse dömt hafver, så varder jag tröstad.
53 Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.
Jag brinner innan, för de ogudaktiges skull, som din lag öfvergifva.
54 Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.
Dine rätter äro min visa i mino huse.
55 Uram! a te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.
Herre, jag tänker om nattena på ditt Namn, och håller din lag.
56 Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megőriztem.
Det är min skatt, att jag dina befallningar håller.
57 Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.
Jag hafver sagt, Herre: Det skall mitt arf vara, att jag dina vägar håller.
58 Teljes szívből könyörgök a te színed előtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!
Jag beder inför ditt ansigte af allo hjerta; var mig nådelig efter ditt ord.
59 Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.
Jag betraktar mina vägar, och vänder mina fötter till din vittnesbörd.
60 Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.
Jag skyndar mig, och dröjer intet, till att hålla din bud.
61 Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; de a te törvényedről el nem feledkezem.
De ogudaktigas rote beröfvar mig; men jag förgäter intet din lag.
62 Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.
Om midnatt står jag upp, till att tacka dig för dina rättfärdighets rätter.
63 Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.
Jag håller mig till alla dem som frukta dig, och dina befallningar hålla.
64 A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!
Herre, jorden är full af dine godhet; lär mig dina rätter.
65 Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.
Du gör dinom tjenare godt, Herre, efter ditt ord.
66 Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.
Lär mig goda seder och förståndighet; ty jag tror dinom budom.
67 Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.
Förr än jag späkt vardt, for jag vill; men nu håller jag ditt ord.
68 Jó vagy te és jóltevő, taníts meg engem a te rendeléseidre.
Du äst mild och god; lär mig dina rätter.
69 A kevélyek hazugságot költöttek reám, de én teljes szívből megtartom a te parancsolataidat.
De stolte dikta lögn öfver mig; men jag håller dina befallningar af allt hjerta.
70 Kövér az ő szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.
Deras hjerta är fett vordet, såsom flott; men jag hafver lust till din lag.
71 Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.
Det är mig ljuft att du hafver späkt mig, att jag må lära dina rätter.
72 A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.
Dins muns lag är mig täckare, än mång tusend stycke guld och silfver.
73 A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.
Din hand hafver gjort och beredt mig; undervisa mig, att jag må lära din bud.
74 A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.
De som dig frukta, de se mig, och glädja sig; ty jag hoppas uppå din ord.
75 Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.
Herre, jag vet att dina domar äro rätte, och du hafver troliga späkt mig.
76 Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.
Din nåd vare min tröst, såsom du dinom tjenare lofvat hafver.
77 Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.
Låt mig vederfaras dina barmhertighet, att jag må lefva; ty jag hafver lust till din lag.
78 Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, holott én a te határozataidról gondolkodom.
Ack! att de stolte måtte komma på skam, som mig med lögn nedertrycka; men jag talar om dina befallningar.
79 Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!
Ack! att de måtte hålla sig till mig, som dig frukta, och känna din vittnesbörd.
80 Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.
Mitt hjerta blifve rättsinnigt i dinom rättom, att jag icke på skam kommer.
81 Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod kivánása miatt; a te igédben van az én reménységem.
Min själ trängtar efter dina salighet; jag hoppas uppå ditt ord.
82 A te beszéded kivánása miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?
Min ögon trängta efter ditt ord, och säga: När vill du trösta mig?
83 Noha olyanná lettem, mint a füstön levő tömlő; a te rendeléseidről el nem feledkezem.
Ty jag är såsom en lägel i rök; dina rätter förgäter jag icke.
84 Mennyi a te szolgádnak napja, és mikor tartasz ítéletet az én üldözőim felett?
Huru länge skall din tjenare bida? När vill du dom hålla öfver mina förföljare?
85 Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint élnek.
De stolte grafva mig gropar, hvilka intet äro efter din lag.
86 Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!
Dine bud äro alltsamman sanning; de förfölja mig med lögn, hjelp mig.
87 Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.
De hade fulltnär förgjort mig på jordene; men jag öfvergifver icke dina befallningar.
88 A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megőrizhessem a te szádnak bizonyságait.
Vederqvick mig genom dina nåd, att jag må hålla dins muns vittnesbörd.
89 Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.
Herre, ditt ord blifver evinnerliga, så vidt som himmelen är.
90 Nemzedékről nemzedékre van a te igazságod, te erősítetted meg a földet és áll az.
Din sanning varar i evighet; du hafver tillredt jordena, och hon blifver ståndandes.
91 A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.
Det blifver dagliga efter ditt ord; ty all ting måste tjena dig.
92 Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.
Om din lag icke hade min tröst varit, så vore jag förgången i mitt elände.
93 Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.
Jag vill aldrig förgäta dina befallningar; ty du vederqvicker mig med dem.
94 Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.
Jag är din, hjelp mig; ty jag söker dina befallningar.
95 Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, de én a te bizonyságaidra figyelek.
De ogudaktige vakta uppå mig, att de måga förgöra mig; men jag aktar uppå din vittnesbörd,
96 Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.
Jag hafver på all ting en ända sett; men ditt bud är varaktigt.
97 Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!
Huru hafver jag din lag så kär; dageliga talar jag derom.
98 Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.
Du gör mig med ditt bud visare, än mina fiender äro; ty det är evinnerliga min skatt.
99 Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.
Jag är lärdare, än alle mine lärare; ty din vittnesbörd äro mitt tal.
100 Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.
Jag är förståndigare, än de gamle; ty jag håller dina befallningar.
101 Minden gonosz ösvénytől visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.
Jag förtager minom fotom alla onda vägar, att jag må hålla din ord.
102 Nem távoztam el a te ítéleteidtől, mert te oktattál engem.
Jag viker icke ifrå dina rätter; ty du lärer mig.
103 Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél édesbb az az én számnak!
Din ord äro minom mun sötare än hannog.
104 A te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.
Ditt ord gör mig förståndigan; derföre hatar jag alla falska vägar.
105 Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.
Ditt ord är mina fötters lykta, och ett ljus på minom vägom.
106 Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.
Jag svär, och vill hållat, att jag dina rättfärdighets rätter hålla vill.
107 Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.
Jag är svårliga plågad; Herre, vederqvick mig efter ditt ord.
108 Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek előtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.
Låt dig behaga, Herre, mins muns välviljoga offer, och lär mig dina rätter.
109 Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedről el nem feledkezem.
Jag bär mina själ i mina händer alltid, och jag förgäter icke din lag.
110 Tőrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.
De ogudaktige sätta mig snaror; men jag far icke vill ifrå dina befallningar.
111 A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.
Din vittnesbörd äro mitt eviga arf; ty de äro mins hjertas fröjd.
112 Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha és mindvégig.
Jag böjer mitt hjerta till att göra efter dina rätter alltid och evinnerliga.
113 Az állhatatlanokat gyűlölöm, de a te törvényedet szeretem.
Jag hatar de ostadiga andar, och älskar din lag.
114 Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.
Du äst mitt beskärm och sköld; jag hoppas uppå ditt ord.
115 Távozzatok tőlem gonoszok, hogy megőrizzem az én Istenemnek parancsolatait.
Viker ifrå mig, I onde; jag vill hålla min Guds bud.
116 Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.
Uppehåll mig igenom ditt ord, att jag må lefva; och låt mig icke på skam komma med mitt hopp.
117 Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.
Stärk mig, att jag må blifva salig; så vill jag alltid lust hafva till dina rätter.
118 Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtől elhajolnak, mert az ő álnokságuk hazugság.
Du förtrampar alla dem som villa gå om dina rätter; ty deras bedrägeri är alltsammans lögn.
119 Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.
Du bortkastar alla ogudaktiga på jordene som slagg; derföre älskar jag din vittnesbörd.
120 Borzad testem a tőled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtől.
Jag fruktar mig för dig, så att mitt kött skälfver; och förskräcker mig for dina rätter.
121 Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!
Jag aktar uppå rätt och rättfärdighet; öfvergif mig icke dem som mig öfvervåld göra vilja.
122 Légy kezes a te szolgádért az ő javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.
Beskärma du din tjenare, och tröst honom, att de stolte icke göra mig öfvervåld.
123 Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.
Mina ögon trängta efter dina salighet, och efter dine rättfärdighets ord.
124 Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!
Handla med dinom tjenare efter dina nåd; och lär mig dina rätter.
125 Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!
Jag är din tjenare; undervisa mig, att jag må känna din vittnesbörd.
126 Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.
Det är tid, att Herren gör der något till; de hafva omintetgjort din lag.
127 Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.
Derföre älskar jag din bud, öfver guld och öfver fint guld.
128 Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm.
Derföre håller jag rätt fram i alla dina befallningar; jag hatar allan falskan väg.
129 Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megőrzi azokat.
Underliga äro din vittnesbörd, derföre håller dem min själ.
130 A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket.
När ditt ord uppenbaradt varder, så fröjdar det, och gör de enfaldiga visa.
131 Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.
Jag öppnar min mun, och begärar din bud; ty mig längtar efter dem.
132 Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelőin.
Vänd dig till mig, och var mig nådelig, såsom du plägar göra dem som ditt Namn älska.
133 Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!
Låt min gång viss vara i dino orde, och låt ingen orätt öfver mig råda.
134 Oltalmazz meg az emberek erőszakosságától, hogy megőrizzem a te határozataidat!
Förlös mig ifrå menniskors orätt; så vill jag hålla dina befallningar.
135 A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!
Låt ditt ansigte lysa öfver din tjenare, och lär mig dina rätter.
136 Víznek folyásai erednek az én szemeimből azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.
Mine ögon flyta med vatten, att man icke håller din lag.
137 Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.
Herre, du äst rättfärdig, och rätt är ditt ord.
138 A te bizonyságaidat igazságban és hűségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.
Du hafver dina rättfärdighets vittnesbörd, och sanningena hårdeliga budit.
139 Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedről az én ellenségeim.
Jag hafver när harmats till döds, att mine ovänner hafva din ord förgätit.
140 Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.
Ditt ord är väl bepröfvadt, och din tjenare hafver det kärt.
141 Kicsiny vagyok én és megvetett, de a te határozataidról el nem feledkezem.
Jag är ringa och föraktad; men jag förgäter icke dina befallningar.
142 A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.
Din rättfärdighet är en evig rättfärdighet, och din lag är sanning.
143 Nyomorúság és keserűség ért engem, de a te parancsolataid gyönyörűségeim nékem.
Ångest och nöd hafva drabbat uppå mig; men jag hafver lust till din bud.
144 A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!
Dins vittnesbörds rättfärdighet är evig; undervisa mig, så lefver jag.
145 Teljes szívből kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.
Jag ropar af allo hjerta, bönhör mig, Herre, att jag må hålla dina rätter.
146 Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megőrzöm a te bizonyságaidat.
Jag ropar till dig, hjelp mig, att jag må hålla din vittnesbörd.
147 Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.
Jag kommer bittida, och ropar; uppå ditt ord hoppas jag.
148 Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam.
Jag vakar bittida upp, att jag må handla om din ord.
149 Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!
Hör mina röst efter dina nåde: Herre, vederqvick mig efter dina rätter.
150 Közelgetnek hozzám az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtől messze távoztak.
Mine arge förföljare vilja till mig, och äro långt ifrå din lag.
151 Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.
Herre, du äst hardt när, och din bud äro alltsamman sanning.
152 Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted.
Men jag vet det långt tillförene, att du din vittnesbörd evinnerliga grundat hafver.
153 Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedről nem felejtkezem el!
Se uppå mitt elände, och fräls mig; hjelp mig ut; förty jag förgäter icke din lag.
154 Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!
Uträtta min sak, och förlossa mig; vederqvick mig igenom ditt ord.
155 Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törődnek a te rendeléseiddel.
Saligheten är långt ifrå de ogudaktiga; ty de akta intet dina rätter.
156 Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.
Herre, din barmhertighet är stor; vederqvick mig efter dina rätter.
157 Sokan vannak az én háborgatóim és üldözőim, de nem térek el a te bizonyságaidtól.
Mine förföljare och ovänner äro månge; men jag viker icke ifrå din vittnesbörd.
158 Láttam a hűteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.
Jag ser de föraktare, och det gör mig ondt, att de icke hålla din ord.
159 Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!
Si, jag älskar dina befallningar; Herre, vederqvick mig efter din nåd.
160 A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.
Ditt ord hafver af begynnelsen varit sanning; alle dine rättfärdighets rätter vara evinnerliga.
161 A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; de a te igédtől félt az én szívem.
Förstarna förfölja mig utan sak, och mitt hjerta fruktar sig för din ord.
162 Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.
Jag gläder mig öfver din ord, såsom en den stort byte får.
163 A hamisságot gyűlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.
Lögnene är jag hätsk, och stygges dervid, men din lag hafver jag kär.
164 Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.
Jag lofvar dig sju resor om dagen, för dine rättfärdighets rätters skull.
165 A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.
Stor frid hafva de som din lag älska, och de skola icke stappla.
166 Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.
Herre, jag väntar efter din salighet, och gör efter din bud.
167 Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.
Min själ håller din vittnesbörd, och hafver dem mycket kär.
168 Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van előtted.
Jag håller dina befallningar, och dina vittnesbörder; ty alle mine vägar äro för dig.
169 Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.
Herre, låt min klagan för dig komma; undervisa mig efter ditt ord.
170 Jusson elődbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!
Låt mina bön komma för dig; fräls mig efter ditt ord.
171 Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.
Mine läppar skola lofva, när du lärer mig dina rätter.
172 Nyelvem a te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz.
Min tunga skall tala om ditt ord; ty all din bud äro rätt.
173 Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!
Låt dina hand vara mig biståndiga; ty jag hafver utkorat dina befallningar.
174 Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörűségem.
Herre, jag längtar efter din salighet, och hafver lust till din lag.
175 Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!
Låt mina själ lefva, att hon må lofva dig, och dine rätter hjelpa mig.
176 Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!
Jag är såsom ett villfarande och borttappadt får; sök din tjenare, ty jag förgäter icke din bud.
