< Zsoltárok 119 >
1 Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.
Sæle er dei som gjeng ein ulastande veg, dei som ferdast i Herrens lov!
2 Boldogok, a kik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt.
Sæle er dei som tek vare på hans vitnemål, som søkjer honom av alt sitt hjarta,
3 És nem cselekesznek hamisságot; az ő útaiban járnak.
dei som ikkje gjer urett, men vandrar på hans vegar.
4 Te parancsoltad Uram, hogy határozataidat jól megőrizzük.
Du hev gjeve dine fyresegner, at ein skal halda deim vel.
5 Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megőrzésére!
Å, kunde vegarne mine verta faste, so eg heldt dine fyreskrifter!
6 Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!
Då skal eg ikkje verta til skammar når eg gjev gaum etter alle dine bodord.
7 Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.
Eg vil takka deg av eit ærlegt hjarta når eg lærer dine rettferdsdomar.
8 A te rendeléseidet megőrzöm; soha ne hagyj el engem!
Dine fyreskrifter vil eg halda, du må ikkje reint forlata meg.
9 Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
Korleis skal ein ungdom halda stigen sin rein? Når han held seg etter ditt ord.
10 Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!
Av alt mitt hjarta hev eg søkt deg, lat meg ikkje villast burt frå dine bodord!
11 Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
I hjarta mitt hev eg gøymt ditt ord, so eg ikkje skal synda imot deg.
12 Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.
Lova vere du, Herre! Lær meg dine fyreskrifter!
13 Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
Med lipporne mine hev eg forkynt alle rettar frå din munn.
14 Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
Eg er glad i vegen etter dine vitnemål som i all rikdom.
15 A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
På dine fyresegner vil eg grunda og skoda på dine stigar.
16 Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.
I dine fyreskrifter vil eg hava hugnad, og ikkje vil eg gløyma ditt ord.
17 Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
Gjer vel imot din tenar, at eg må liva! so vil eg halda ditt ord.
18 Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
Lat upp augo mine, at eg kann skoda underlege ting i di lov!
19 Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat.
Ein gjest er eg på jordi, løyn ikkje dine bodord for meg!
20 Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
Mi sjæl er sunderknasa av lengting etter dine rettar all tid.
21 Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.
Du hev truga dei stormodige, dei forbanna, som fer vilt frå dine bodord.
22 Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megőriztem a te bizonyságaidat!
Tak burt frå meg skam og vanvyrdnad! for dine vitnemål hev eg teke vare på.
23 Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidről gondolkodik.
Jamvel hovdingar hev sete i samrøda mot meg; din tenar grundar på dine fyreskrifter.
24 A te bizonyságaid én gyönyörűségem, és én tanácsadóim.
Dine vitnemål er og min hugnad, dei er mine rådgjevarar.
25 Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.
Mi sjæl ligg nedi dusti, haldt meg i live etter ditt ord!
26 Útaimat elbeszéltem előtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!
Eg fortalde um mine vegar, og du svara meg; lær meg dine fyreskrifter!
27 Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!
Lat meg få skyna vegen etter dine fyresegner! So vil eg grunda på dine under.
28 Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!
Mi sjæl græt av sorg; reis meg upp etter ditt ord!
29 A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!
Snu lygnevegen burt frå meg, og unn meg di lov!
30 Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem.
Truskaps veg hev eg valt, dine rettar hev eg sett framfyre meg.
31 Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!
Eg heng fast ved dine vitnemål, Herre, lat meg ikkje verta til skammar!
32 A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!
Vegen etter dine bodord vil eg springa, for du trøystar mitt hjarta.
33 Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megőrizzem azt mindvégig.
Herre, vis meg vegen etter dine fyreskrifter! so vil eg fara honom alt til endes.
34 Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből.
Gjev meg skyn, so vil eg taka vare på di lov og halda henne av alt mitt hjarta.
35 Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.
Leid meg på dine bodords stig, for han er til hugnad for meg.
36 Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.
Bøyg mitt hjarta til dine vitnemål og ikkje til urett vinning!
37 Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.
Vend augo mine burt, so dei ikkje ser etter fåfengd, haldt meg i live på din veg!
38 Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.
Uppfyll for din tenar ordet ditt, som gjer at ein ottast deg!
39 Fordítsd el tőlem a gyalázatot, a mitől félek; hiszen jók a te ítéleteid.
Tak burt ifrå meg mi skjemsla som eg er rædd, for dine rettar er gode.
40 Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.
Sjå, eg lengtar etter dine fyresegner, haldt meg i live ved di rettferd.
41 És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,
Lat di miskunn, Herre, koma yver meg, di frelsa etter ditt ord!
42 Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!
Eg vil gjeva svar til honom som spottar meg; for eg lit på ditt ord.
43 És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!
Riv ikkje sannings ord so reint or munnen min, for på dine domar ventar eg.
44 És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.
Stødt vil eg halda di lov, æveleg og alltid.
45 És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.
Lat meg ferdast i det frie, for eg spør etter dine fyresegner!
46 És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.
Eg vil tala um dine vitnemål for kongar, og eg skal ikkje verta til skammar.
47 És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.
Eg vil frygda meg ved dine bodord, som eg elskar.
48 És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről.
Eg vil lyfta mine hender til dine bodord som eg elskar, og eg vil grunda på dine fyreskrifter.
49 Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédről, a melyhez nékem reménységet adtál!
Kom i hug ditt ord til din tenar, med di du hev gjeve meg von!
50 Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.
Det er mi trøyst i min vesaldom, at ditt ord hev halde meg i live.
51 A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtől.
Ovmodige hev spotta meg mykje, frå di lov hev eg ikkje vike.
52 Megemlékezem a te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom.
Eg kom i hug, Herre, dine domar frå gamle dagar, og eg vart trøysta.
53 Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.
Brennande harm hev eg vorte på dei ugudlege som forlet di lov.
54 Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.
Dine fyreskrifter hev vorte mine lovsongar i det hus der eg bur som framand.
55 Uram! a te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.
Um natti kom eg ditt namn i hug, Herre, og eg heldt di lov.
56 Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megőriztem.
Dette timdest meg, at eg fekk taka vare på dine fyreskrifter.
57 Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.
Herren er min lut, sagde eg, med di eg heldt dine ord.
58 Teljes szívből könyörgök a te színed előtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!
Eg naudbad deg av alt mitt hjarta: «Ver miskunnsam imot meg etter ditt ord!»
59 Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.
Eg tenkte på mine vegar og vende mine føter til dine vitnemål.
60 Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.
Eg skunda meg og tøvra ikkje med å halda dine bodord.
61 Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; de a te törvényedről el nem feledkezem.
Bandi til dei ugudlege hev snørt meg inn, di lov hev eg ikkje gløymt.
62 Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.
Midt på natti stend eg upp og vil takka deg for dine rettferdslover.
63 Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.
Eg held meg til alle deim som ottast deg, og som held dine fyresegner.
64 A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!
Av di miskunn, Herre, er jordi full; lær meg dine fyreskrifter!
65 Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.
Tenaren din hev du gjort vel imot, Herre, etter ditt ord.
66 Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.
Lær meg god skynsemd og kunnskap! for eg trur på dine bodord.
67 Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.
Fyrr eg vart nedbøygd, for eg vilt, men no held eg ditt ord.
68 Jó vagy te és jóltevő, taníts meg engem a te rendeléseidre.
Du er god og gjer godt, lær meg dine fyreskrifter!
69 A kevélyek hazugságot költöttek reám, de én teljes szívből megtartom a te parancsolataidat.
Dei ovmodige hev spunne i hop lygn imot meg, av alt mitt hjarta held eg dine fyresegner.
70 Kövér az ő szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.
Deira hjarta er feitt som talg; eg fegnast ved di lov.
71 Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.
Det var godt for meg at eg vart nedbøygd, so eg kunde læra dine fyreskrifter.
72 A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.
Lovi frå din munn er betre for meg enn tusund stykke gull og sylv.
73 A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.
Dine hender hev gjort meg og laga meg til, gjev meg skyn, so eg kann læra dine bodord!
74 A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.
Dei som ottast deg, skal sjå meg og gleda seg, for på ditt ord ventar eg.
75 Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.
Eg veit, Herre, at dine domar er rettferd, og at du i truskap hev bøygt meg ned.
76 Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.
Lat di miskunn vera til trøyst for meg, etter det du hev sagt til din tenar!
77 Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.
Lat di miskunn koma yver meg so eg kann liva! for di lov er mi lyst.
78 Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, holott én a te határozataidról gondolkodom.
Lat dei ovmodige verta skjemde! for dei hev trykt meg utan årsak. Eg grundar på dine fyresegner.
79 Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!
Lat deim snu seg til meg, dei som ottast deg, og kjenner dine vitnemål!
80 Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.
Lat mitt hjarta vera fullkome i dine fyreskrifter, so eg ikkje skal verta til skammar!
81 Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod kivánása miatt; a te igédben van az én reménységem.
Mi sjæl naudstundar etter di frelsa, eg ventar på ditt ord.
82 A te beszéded kivánása miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?
Mine augo naudstundar etter ditt ord, og eg segjer: «Når vil du trøysta meg?»
83 Noha olyanná lettem, mint a füstön levő tömlő; a te rendeléseidről el nem feledkezem.
For eg er som ei lerflaska i røyk; dine fyreskrifter gløymer eg ikkje.
84 Mennyi a te szolgádnak napja, és mikor tartasz ítéletet az én üldözőim felett?
Kor mange er vel dagarne for din tenar? Når vil du halda dom yver deim som forfylgjer meg?
85 Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint élnek.
Dei ovmodige hev grave graver for meg, dei som ikkje liver etter di lov.
86 Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!
Alle dine bodord er trufaste; med lygn forfylgjer dei meg; hjelp meg!
87 Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.
Dei hadde so nær tynt meg i landet, men eg hev ikkje forlate dine fyresegner.
88 A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megőrizhessem a te szádnak bizonyságait.
Haldt meg i live etter di miskunn! So vil eg taka vare på vitnemålet frå din munn.
89 Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.
Til æveleg tid, Herre, stend ditt ord fast i himmelen.
90 Nemzedékről nemzedékre van a te igazságod, te erősítetted meg a földet és áll az.
Frå ætt til ætt varer din truskap, du hev grunnfest jordi, og ho stend.
91 A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.
Til å setja dine domar i verk stend dei der i dag; for alle ting er dine tenarar.
92 Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.
Dersom ikkje di lov hadde vore mi lyst, so hadde eg forgjengest i mi djupe naud.
93 Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.
I all æva skal eg ikkje gløyma dine fyresegner, for ved deim hev du halde meg i live.
94 Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.
Din er eg, frels meg! for dine fyresegner hev eg spurt etter.
95 Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, de én a te bizonyságaidra figyelek.
På meg hev dei ugudlege venta og vil tyna meg; på dine vitnemål agtar eg.
96 Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.
På alt det fullkomne hev eg set ein ende; men dine bodord rekk ovleg vidt.
97 Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!
Kor eg hev lovi di kjær! Heile dagen er ho i min tanke.
98 Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.
Dine bodord gjer meg visare enn mine fiendar, for æveleg eig eg deim.
99 Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.
Eg hev vorte klokare enn alle mine lærarar, for eg grundar på dine vitnemål.
100 Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.
Eg er vitugare enn dei gamle, for dine fyresegner hev eg teke vare på.
101 Minden gonosz ösvénytől visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.
Frå kvar vond stig hev eg halde mine føter burte, so eg kunde halda ditt ord.
102 Nem távoztam el a te ítéleteidtől, mert te oktattál engem.
Frå dine lover hev eg ikkje vike, for du hev lært meg upp.
103 Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél édesbb az az én számnak!
Kor søt din tale er for gomen min, betre enn honning for munnen min.
104 A te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.
Av dine fyresegner fær eg vit, difor hatar eg kvar lygnestig.
105 Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.
Ditt ord er ei lykt for min fot og eit ljos for min stig.
106 Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.
Eg hev svore og hev halde det, å taka vare på dine rettferdslover.
107 Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.
Eg er ovleg nedbøygd; Herre, haldt meg i live etter ditt ord!
108 Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek előtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.
Lat min munns offer tekkjast deg, Herre, og lær meg dine rettar!
109 Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedről el nem feledkezem.
Eg gjeng alltid med livet i neven, men di lov hev eg ikkje gløymt.
110 Tőrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.
Dei ugudlege hev lagt snara for meg; men frå dine fyresegner hev eg ikkje villa meg burt.
111 A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.
Til æveleg eiga hev eg fenge dine vitnemål, for dei er mi hjartans gleda.
112 Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha és mindvégig.
Eg hev bøygt mitt hjarta til å gjera etter dine fyreskrifter, æveleg og til endes.
113 Az állhatatlanokat gyűlölöm, de a te törvényedet szeretem.
Dei tvihuga hatar eg, men di lov elskar eg.
114 Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.
Du er mi livd og min skjold, og på ditt ord ventar eg.
115 Távozzatok tőlem gonoszok, hogy megőrizzem az én Istenemnek parancsolatait.
Vik frå meg, de som gjer vondt, at eg kann halda min Guds bodord!
116 Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.
Haldt meg uppe etter ditt ord, so eg kann liva, og lat meg ikkje verta til skammar med mi von!
117 Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.
Haldt meg uppe, so eg kann verta frelst! So vil eg alltid sjå med lyst på dine fyreskrifter.
118 Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtől elhajolnak, mert az ő álnokságuk hazugság.
Du agtar for inkje alle deim som fer vilt frå dine fyreskrifter; for deira svik er fåfengd.
119 Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.
Som slagg kastar du burt alle ugudlege på jordi; difor elskar eg dine vitnemål.
120 Borzad testem a tőled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtől.
Eg rys i holdet av rædsla for deg, og for dine domar ottast eg.
121 Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!
Eg hev gjort rett og rettferd, du vil ikkje gjeva meg yver til deim som trykkjer meg.
122 Légy kezes a te szolgádért az ő javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.
Gakk i borg for tenaren din, so det må ganga honom vel! lat ikkje dei ovmodige trykkja meg!
123 Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.
Augo mine naudstundar etter di frelsa og etter ditt rettferdsord.
124 Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!
Gjer med din tenar etter di miskunn og lær meg dine fyreskrifter!
125 Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!
Eg er din tenar; gjev meg vit, so eg kann kjenna dine vitnemål!
126 Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.
Det er tid for Herren til å gripa inn, dei hev brote di lov.
127 Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.
Difor elskar eg dine bodord meir enn gull, ja, meir enn fint gull.
128 Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm.
Difor held eg alle fyresegner um alle ting for rette; eg hatar kvar lygnestig.
129 Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megőrzi azokat.
Underfulle er dine vitnemål, difor tek mi sjæl vare på deim.
130 A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket.
Når ordi dine opnar seg, gjev dei ljos, og dei gjer dei einfalde kloke.
131 Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.
Eg let munnen upp og sukka av lengting; for etter dine bodord stunda eg.
132 Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelőin.
Vend deg til meg og ver meg nådig, som rett er mot deim som elskar ditt namn!
133 Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!
Gjer mine stig faste ved ditt ord, og lat ingen urett råda yver meg!
134 Oltalmazz meg az emberek erőszakosságától, hogy megőrizzem a te határozataidat!
Løys du meg ut or menneskjevald! So vil eg halda dine fyresegner.
135 A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!
Lat di åsyn lysa på din tenar, og lær meg dine fyreskrifter!
136 Víznek folyásai erednek az én szemeimből azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.
Vatsbekkjer renn or augo mine, av di folk ikkje held di lov.
137 Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.
Rettferdig er du, Herre, og rette er dine domar.
138 A te bizonyságaidat igazságban és hűségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.
Du hev fyreskrive dine vitnemål i rettferd og i stor truskap.
139 Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedről az én ellenségeim.
Min brennhug hev tært meg upp, av di mine motstandarar hev gløymt dine ord.
140 Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.
Ditt ord er vel reinsa, og din tenar elskar det.
141 Kicsiny vagyok én és megvetett, de a te határozataidról el nem feledkezem.
Liten er eg og vanvyrd; dine fyresegner hev eg ikkje gløymt.
142 A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.
Di rettferd er ei æveleg rettferd, og di lov er sanning.
143 Nyomorúság és keserűség ért engem, de a te parancsolataid gyönyörűségeim nékem.
Naud og trengsla fann meg; dine bodord er mi lyst.
144 A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!
Rettferdige er dine vitnemål til æveleg tid; gjev meg skyn, so eg kann liva!
145 Teljes szívből kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.
Eg ropar av alt mitt hjarta, svara meg, Herre! Dine fyreskrifter vil eg taka vare på.
146 Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megőrzöm a te bizonyságaidat.
Eg ropar til deg, frels meg! so vil eg halda dine vitnemål.
147 Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.
Tidleg i dagningi var eg uppe og ropa um hjelp; eg venta på ditt ord.
148 Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam.
Mine augo var uppe fyre nattevakterne, so eg kunde grunda på ditt ord.
149 Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!
Høyr mi røyst etter di miskunn, Herre, haldt meg i live etter dine domar!
150 Közelgetnek hozzám az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtől messze távoztak.
Dei er nær som renner etter ugjerning; frå di lov er dei langt burte.
151 Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.
Du er nær, Herre, og alle dine bodord er sanning.
152 Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted.
Longe sidan veit eg av dine vitnemål, at du hev grunnfest deim i all æva.
153 Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedről nem felejtkezem el!
Sjå til mi djupe naud og fria meg ut! For di lov hev eg ikkje gløymt.
154 Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!
Før mi sak, og løys meg ut, haldt meg i live etter ditt ord!
155 Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törődnek a te rendeléseiddel.
Frelsa er langt frå dei ugudlege, for dine fyreskrifter spør dei ikkje etter.
156 Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.
Di miskunn er stor, Herre; haldt meg i live etter dine domar!
157 Sokan vannak az én háborgatóim és üldözőim, de nem térek el a te bizonyságaidtól.
Mange er dei som forfylgjer meg og stend meg imot; frå dine vitnemål hev eg ikkje vike.
158 Láttam a hűteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.
Eg såg dei utrue og fekk uhug, av di dei ikkje heldt ditt ord.
159 Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!
Sjå at eg hev elska dine fyresegner! Herre, haldt meg i live etter di miskunn!
160 A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.
Summen av ditt ord er sanning, og æveleg stend all di rettferds lov.
161 A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; de a te igédtől félt az én szívem.
Hovdingar forfylgde meg utan orsak, men mitt hjarta ottast dine ord.
162 Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.
Eg gled meg yver ditt ord, som når ein finn mykje herfang.
163 A hamisságot gyűlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.
Lygn hev eg hata og havt stygg til; di lov hev eg elska.
164 Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.
Sju gonger um dagen hev eg lova deg for dine rettferdige domar.
165 A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.
Mykje fred hev dei som elskar di lov, og ingen støyt fær deim til fall.
166 Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.
Eg hev venta på di frelsa, Herre, og dine bodord hev eg halde.
167 Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.
Mi sjæl hev halde dine vitnemål, og eg elska deim mykje.
168 Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van előtted.
Eg hev halde dine fyresegner og dine vitnemål, for alle mine vegar er for di åsyn.
169 Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.
Lat mitt klagerop koma fram for di åsyn, Herre! Gjev meg skyn etter ditt ord.
170 Jusson elődbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!
Lat mi bøn koma for di åsyn! Frels meg etter ditt ord!
171 Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.
Mine lippor skal fløda yver av lovsong, for du lærer meg dine fyreskrifter;
172 Nyelvem a te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz.
Mi tunga skal syngja um ditt ord; for alle dine bodord er rettferd.
173 Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!
Lat di hand vera meg til hjelp! for dine fyresegner hev eg valt ut.
174 Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörűségem.
Eg lengtar etter di frelsa, Herre, og di lov er mi lyst.
175 Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!
Lat mi sjæl leva og lova deg, og lat dine domar hjelpa meg!
176 Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!
Eg hev fare vilt; leita upp din tenar som ein burtkomen sau! for dine bodord hev eg ikkje gløymt.