Zsoltárok 119
1 Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.
Alleluia. ALEPH. Beati immaculati in via: qui ambulant in lege Domini.
2 Boldogok, a kik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt.
Beati, qui scrutantur testimonia eius: in toto corde exquirunt eum.
3 És nem cselekesznek hamisságot; az ő útaiban járnak.
Non enim qui operantur iniquitatem, in viis eius ambulaverunt.
4 Te parancsoltad Uram, hogy határozataidat jól megőrizzük.
Tu mandasti mandata tua custodiri nimis.
5 Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megőrzésére!
Utinam dirigantur viæ meæ, ad custodiendas iustificationes tuas.
6 Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!
Tunc non confundar, cum perspexero in omnibus mandatis tuis.
7 Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.
Confitebor tibi in directione cordis: in eo quod didici iudicia iustitiæ tuæ.
8 A te rendeléseidet megőrzöm; soha ne hagyj el engem!
Iustificationes tuas custodiam: non me derelinquas usquequaque.
9 Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
BETH. In quo corrigit adolescentior viam suam? in custodiendo sermones tuos.
10 Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!
In toto corde meo exquisivi te: ne repellas me a mandatis tuis.
11 Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
In corde meo abscondi eloquia tua: ut non peccem tibi.
12 Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.
Benedictus es Domine: doce me iustificationes tuas.
13 Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
In labiis meis, pronunciavi omnia iudicia oris tui.
14 Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
In via testimoniorum tuorum delectatus sum, sicut in omnibus divitiis.
15 A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
In mandatis tuis exercebor: et considerabo vias tuas.
16 Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.
In iustificationibus tuis meditabor: non obliviscar sermones tuos.
17 Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
GHIMEL. Retribue servo tuo, vivifica me: et custodiam sermones tuos.
18 Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
Revela oculos meos: et considerabo mirabilia de lege tua.
19 Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat.
Incola ego sum in terra: non abscondas a me mandata tua.
20 Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
Concupivit anima mea desiderare iustificationes tuas, in omni tempore.
21 Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.
Increpasti superbos: maledicti qui declinant a mandatis tuis.
22 Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megőriztem a te bizonyságaidat!
Aufer a me opprobrium, et contemptum: quia testimonia tua exquisivi.
23 Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidről gondolkodik.
Etenim sederunt principes, et adversum me loquebantur: servus autem tuus exercebatur in iustificationibus tuis.
24 A te bizonyságaid én gyönyörűségem, és én tanácsadóim.
Nam et testimonia tua meditatio mea est: et consilium meum iustificationes tuæ.
25 Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.
DALETH. Adhæsit pavimento anima mea: vivifica me secundum verbum tuum.
26 Útaimat elbeszéltem előtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!
Vias meas enunciavi, et exaudisti me: doce me iustificationes tuas.
27 Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!
Viam iustificationum tuarum instrue me: et exercebor in mirabilibus tuis.
28 Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!
Dormitavit anima mea præ tædio: confirma me in verbis tuis.
29 A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!
Viam iniquitatis amove a me: et de lege tua miserere mei.
30 Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem.
Viam veritatis elegi: iudicia tua non sum oblitus.
31 Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!
Adhæsi testimoniis tuis Domine: noli me confundere.
32 A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!
Viam mandatorum tuorum cucurri, cum dilatasti cor meum.
33 Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megőrizzem azt mindvégig.
HE. Legem pone mihi Domine viam iustificationum tuarum: et exquiram eam semper.
34 Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből.
Da mihi intellectum, et scrutabor legem tuam: et custodiam illam in toto corde meo.
35 Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.
Deduc me in semitam mandatorum tuorum: quia ipsam volui.
36 Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.
Inclina cor meum in testimonia tua: et non in avaritiam.
37 Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.
Averte oculos meos ne videant vanitatem: in via tua vivifica me.
38 Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.
Statue servo tuo eloquium tuum, in timore tuo.
39 Fordítsd el tőlem a gyalázatot, a mitől félek; hiszen jók a te ítéleteid.
Amputa opprobrium meum, quod suspicatus sum: quia iudicia tua iucunda.
40 Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.
Ecce concupivi mandata tua: in æquitate tua vivifica me.
41 És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,
VAU. Et veniat super me misericordia tua Domine: salutare tuum secundum eloquium tuum.
42 Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!
Et respondebo exprobrantibus mihi verbum: quia speravi in sermonibus tuis.
43 És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!
Et ne auferas de ore meo verbum veritatis usquequaque: quia in iudiciis tuis supersperavi.
44 És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.
Et custodiam legem tuam semper: in sæculum et in sæculum sæculi.
45 És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.
Et ambulabam in latitudine: quia mandata tua exquisivi.
46 És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.
Et loquebar in testimoniis tuis in conspectu regum: et non confundebar.
47 És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.
Et meditabar in mandatis tuis, quæ dilexi.
48 És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről.
Et levavi manus meas ad mandata tua, quæ dilexi: et exercebar in iustificationibus tuis.
49 Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédről, a melyhez nékem reménységet adtál!
ZAIN. Memor esto verbi tui servo tuo, in quo mihi spem dedisti.
50 Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.
Hæc me consolata est in humilitate mea: quia eloquium tuum vivificavit me.
51 A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtől.
Superbi inique agebant usquequaque: a lege autem tua non declinavi.
52 Megemlékezem a te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom.
Memor fui iudiciorum tuorum a sæculo Domine: et consolatus sum.
53 Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.
Defectio tenuit me, pro peccatoribus derelinquentibus legem tuam.
54 Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.
Cantabiles mihi erant iustificationes tuæ, in loco peregrinationis meæ.
55 Uram! a te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.
Memor fui nocte nominis tui Domine: et custodivi legem tuam.
56 Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megőriztem.
Hæc facta est mihi: quia iustificationes tuas exquisivi.
57 Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.
HETH. Portio mea Domine, dixi custodire legem tuam.
58 Teljes szívből könyörgök a te színed előtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!
Deprecatus sum faciem tuam in toto corde meo: miserere mei secundum eloquium tuum.
59 Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.
Cogitavi vias meas: et converti pedes meos in testimonia tua.
60 Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.
Paratus sum, et non sum turbatus: ut custodiam mandata tua.
61 Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; de a te törvényedről el nem feledkezem.
Funes peccatorum circumplexi sunt me: et legem tuam non sum oblitus.
62 Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.
Media nocte surgebam ad confitendum tibi, super iudicia iustificationis tuæ.
63 Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.
Particeps ego sum omnium timentium te: et custodientium mandata tua.
64 A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!
Misericordia tua Domine plena est terra: iustificationes tuas doce me.
65 Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.
TETH. Bonitatem fecisti cum servo tuo Domine, secundum verbum tuum.
66 Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.
Bonitatem, et disciplinam, et scientiam doce me: quia mandatis tuis credidi.
67 Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.
Priusquam humiliarer ego deliqui: propterea eloquium tuum custodivi.
68 Jó vagy te és jóltevő, taníts meg engem a te rendeléseidre.
Bonus es tu: et in bonitate tua doce me iustificationes tuas.
69 A kevélyek hazugságot költöttek reám, de én teljes szívből megtartom a te parancsolataidat.
Multiplicata est super me iniquitas superborum: ego autem in toto corde meo scrutabor mandata tua.
70 Kövér az ő szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.
Coagulatum est sicut lac cor eorum: ego vero legem tuam meditatus sum.
71 Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.
Bonum mihi quia humiliasti me: ut discam iustificationes tuas.
72 A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.
Bonum mihi lex oris tui, super millia auri, et argenti.
73 A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.
IOD. Manus tuæ fecerunt me, et plasmaverunt me: da mihi intellectum, et discam mandata tua.
74 A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.
Qui timent te videbunt me, et lætabuntur: quia in verba tua supersperavi.
75 Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.
Cognovi Domine quia æquitas iudicia tua: et in veritate tua humiliasti me.
76 Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.
Fiat misericordia tua ut consoletur me, secundum eloquium tuum servo tuo.
77 Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.
Veniant mihi miserationes tuæ, et vivam: quia lex tua meditatio mea est.
78 Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, holott én a te határozataidról gondolkodom.
Confundantur superbi, quia iniuste iniquitatem fecerunt in me: ego autem exercebor in mandatis tuis.
79 Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!
Convertantur mihi timentes te: et qui noverunt testimonia tua.
80 Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.
Fiat cor meum immaculatum in iustificationibus tuis, ut non confundar.
81 Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod kivánása miatt; a te igédben van az én reménységem.
CAPH. Defecit in salutare tuum anima mea: et in verbum tuum supersperavi.
82 A te beszéded kivánása miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?
Defecerunt oculi mei in eloquium tuum, dicentes: Quando consolaberis me?
83 Noha olyanná lettem, mint a füstön levő tömlő; a te rendeléseidről el nem feledkezem.
Quia factus sum sicut uter in pruina: iustificationes tuas non sum oblitus.
84 Mennyi a te szolgádnak napja, és mikor tartasz ítéletet az én üldözőim felett?
Quot sunt dies servi tui: quando facies de persequentibus me iudicium?
85 Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint élnek.
Narraverunt mihi iniqui fabulationes: sed non ut lex tua.
86 Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!
Omnia mandata tua veritas: inique persecuti sunt me, adiuva me.
87 Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.
Paulominus consummaverunt me in terra: ego autem non dereliqui mandata tua.
88 A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megőrizhessem a te szádnak bizonyságait.
Secundum misericordiam tuam vivifica me: et custodiam testimonia oris tui.
89 Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.
LAMED. In æternum Domine, verbum tuum permanet in cælo.
90 Nemzedékről nemzedékre van a te igazságod, te erősítetted meg a földet és áll az.
In generationem et generationem veritas tua: fundasti terram, et permanet.
91 A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.
Ordinatione tua perseverat dies: quoniam omnia serviunt tibi.
92 Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.
Nisi quod lex tua meditatio mea est: tunc forte periissem in humilitate mea.
93 Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.
In æternum non obliviscar iustificationes tuas: quia in ipsis vivificasti me.
94 Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.
Tuus sum ego, salvum me fac: quoniam iustificationes tuas exquisivi.
95 Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, de én a te bizonyságaidra figyelek.
Me expectaverunt peccatores ut perderent me: testimonia tua intellexi.
96 Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.
Omnis consummationis vidi finem: latum mandatum tuum nimis.
97 Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!
MEM. Quomodo dilexi legem tuam Domine? tota die meditatio mea est.
98 Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.
Super inimicos meos prudentem me fecisti mandato tuo: quia in æternum mihi est.
99 Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.
Super omnes docentes me intellexi: quia testimonia tua meditatio mea est.
100 Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.
Super senes intellexi: quia mandata tua quæsivi.
101 Minden gonosz ösvénytől visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.
Ab omni via mala prohibui pedes meos: ut custodiam verba tua.
102 Nem távoztam el a te ítéleteidtől, mert te oktattál engem.
A iudiciis tuis non declinavi: quia tu legem posuisti mihi.
103 Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél édesbb az az én számnak!
Quam dulcia faucibus meis eloquia tua, super mel ori meo!
104 A te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.
A mandatis tuis intellexi: propterea odivi omnem viam iniquitatis.
105 Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.
NUN. Lucerna pedibus meis verbum tuum, et lumen semitis meis.
106 Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.
Iuravi, et statui custodire iudicia iustitiæ tuæ.
107 Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.
Humiliatus sum usquequaque Domine: vivifica me secundum verbum tuum.
108 Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek előtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.
Voluntaria oris mei beneplacita fac Domine: et iudicia tua doce me.
109 Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedről el nem feledkezem.
Anima mea in manibus meis semper: et legem tuam non sum oblitus.
110 Tőrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.
Posuerunt peccatores laqueum mihi: et de mandatis tuis non erravi.
111 A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.
Hereditate acquisivi testimonia tua in æternum: quia exultatio cordis mei sunt.
112 Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha és mindvégig.
Inclinavi cor meum ad faciendas iustificationes tuas in æternum, propter retributionem.
113 Az állhatatlanokat gyűlölöm, de a te törvényedet szeretem.
SAMECH. Iniquos odio habui: et legem tuam dilexi.
114 Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.
Adiutor, et susceptor meus es tu: et in verbum tuum supersperavi.
115 Távozzatok tőlem gonoszok, hogy megőrizzem az én Istenemnek parancsolatait.
Declinate a me maligni: et scrutabor mandata Dei mei.
116 Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.
Suscipe me secundum eloquium tuum, et vivam: et non confundas me ab expectatione mea.
117 Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.
Adiuva me, et salvus ero: et meditabor in iustificationibus tuis semper.
118 Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtől elhajolnak, mert az ő álnokságuk hazugság.
Sprevisti omnes discedentes a iudiciis tuis: quia iniusta cogitatio eorum.
119 Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.
Prævaricantes reputavi omnes peccatores terræ: ideo dilexi testimonia tua.
120 Borzad testem a tőled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtől.
Confige timore tuo carnes meas: a iudiciis enim tuis timui.
121 Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!
AIN. Feci iudicium et iustitiam: non tradas me calumniantibus me.
122 Légy kezes a te szolgádért az ő javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.
Suscipe servum tuum in bonum: non calumnientur me superbi.
123 Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.
Oculi mei defecerunt in salutare tuum: et in eloquium iustitiæ tuæ.
124 Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!
Fac cum servo tuo secundum misericordiam tuam: et iustificationes tuas doce me.
125 Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!
Servus tuus sum ego: da mihi intellectum, ut sciam testimonia tua.
126 Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.
Tempus faciendi Domine: dissipaverunt legem tuam.
127 Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.
Ideo dilexi mandata tua, super aurum et topazion.
128 Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm.
Propterea ad omnia mandata tua dirigebar: omnem viam iniquam odio habui.
129 Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megőrzi azokat.
PHE. Mirabilia testimonia tua: ideo scrutata est ea anima mea.
130 A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket.
Declaratio sermonum tuorum illuminat: et intellectum dat parvulis.
131 Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.
Os meum aperui, et attraxi spiritum: quia mandata tua desiderabam.
132 Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelőin.
Aspice in me, et miserere mei, secundum iudicium diligentium nomen tuum.
133 Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!
Gressus meos dirige secundum eloquium tuum: et non dominetur mei omnis iniustitia.
134 Oltalmazz meg az emberek erőszakosságától, hogy megőrizzem a te határozataidat!
Redime me a calumniis hominum: ut custodiam mandata tua.
135 A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!
Faciem tuam illumina super servum tuum: et doce me iustificationes tuas.
136 Víznek folyásai erednek az én szemeimből azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.
Exitus aquarum deduxerunt oculi mei: quia non custodierunt legem tuam.
137 Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.
SADE. Iustus es Domine: et rectum iudicium tuum.
138 A te bizonyságaidat igazságban és hűségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.
Mandasti iustitiam testimonia tua: et veritatem tuam nimis.
139 Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedről az én ellenségeim.
Tabescere me fecit zelus meus: quia obliti sunt verba tua inimici mei.
140 Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.
Ignitum eloquium tuum vehementer: et servus tuus dilexit illud.
141 Kicsiny vagyok én és megvetett, de a te határozataidról el nem feledkezem.
Adolescentulus sum ego, et contemptus: iustificationes tuas non sum oblitus.
142 A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.
Iustitia tua, iustitia in æternum: et lex tua veritas.
143 Nyomorúság és keserűség ért engem, de a te parancsolataid gyönyörűségeim nékem.
Tribulatio, et angustia invenerunt me: mandata tua meditatio mea est.
144 A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!
Æquitas testimonia tua in æternum: intellectum da mihi, et vivam.
145 Teljes szívből kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.
COPH. Clamavi in toto corde meo, exaudi me Domine: iustificationes tuas requiram.
146 Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megőrzöm a te bizonyságaidat.
Clamavi ad te, salvum me fac: ut custodiam mandata tua.
147 Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.
Præveni in maturitate, et clamavi: quia in verba tua supersperavi.
148 Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam.
Prævenerunt oculi mei ad te diluculo: ut meditarer eloquia tua.
149 Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!
Vocem meam audi secundum misericordiam tuam Domine: et secundum iudicium tuum vivifica me.
150 Közelgetnek hozzám az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtől messze távoztak.
Appropinquaverunt persequentes me iniquitati: a lege autem tua longe facti sunt.
151 Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.
Prope es tu Domine: et omnes viæ tuæ veritas.
152 Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted.
Initio cognovi de testimoniis tuis: quia in æternum fundasti ea.
153 Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedről nem felejtkezem el!
RES. Vide humilitatem meam, et eripe me: quia legem tuam non sum oblitus.
154 Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!
Iudica iudicium meum, et redime me: propter eloquium tuum vivifica me.
155 Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törődnek a te rendeléseiddel.
Longe a peccatoribus salus: quia iustificationes tuas non exquisierunt.
156 Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.
Misericordiæ tuæ multæ Domine: secundum iudicium tuum vivifica me.
157 Sokan vannak az én háborgatóim és üldözőim, de nem térek el a te bizonyságaidtól.
Multi qui persequuntur me, et tribulant me: a testimoniis tuis non declinavi.
158 Láttam a hűteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.
Vidi prævaricantes, et tabescebam: quia eloquia tua non custodierunt.
159 Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!
Vide quoniam mandata tua dilexi Domine: in misericordia tua vivifica me.
160 A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.
Principium verborum tuorum, veritas: in æternum omnia iudicia iustitiæ tuæ.
161 A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; de a te igédtől félt az én szívem.
SIN. Principes persecuti sunt me gratis: et a verbis tuis formidavit cor meum.
162 Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.
Lætabor ego super eloquia tua: sicut qui invenit spolia multa.
163 A hamisságot gyűlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.
Iniquitatem odio habui, et abominatus sum: legem autem tuam dilexi.
164 Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.
Septies in die laudem dixi tibi, super iudicia iustitiæ tuæ.
165 A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.
Pax multa diligentibus legem tuam: et non est illis scandalum.
166 Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.
Expectabam salutare tuum Domine: et mandata tua dilexi.
167 Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.
Custodivit anima mea testimonia tua: et dilexit ea vehementer.
168 Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van előtted.
Servavi mandata tua, et testimonia tua: quia omnes viæ meæ in conspectu tuo.
169 Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.
TAU. Appropinquet deprecatio mea in conspectu tuo Domine: iuxta eloquium tuum da mihi intellectum.
170 Jusson elődbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!
Intret postulatio mea in conspectu tuo: secundum eloquium tuum eripe me.
171 Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.
Eructabunt labia mea hymnum, cum docueris me iustificationes tuas.
172 Nyelvem a te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz.
Pronunciabit lingua mea eloquium tuum: quia omnia mandata tua æquitas.
173 Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!
Fiat manus tua ut salvet me: quoniam mandata tua elegi.
174 Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörűségem.
Concupivi salutare tuum Domine: et lex tua meditatio mea est.
175 Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!
Vivet anima mea, et laudabit te: et iudicia tua adiuvabunt me.
176 Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!
Erravi, sicut ovis, quæ periit: quære servum tuum, quia mandata tua non sum oblitus.
