Zsoltárok 119
1 Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.
Alleluja. [Aleph Beati immaculati in via, qui ambulant in lege Domini.
2 Boldogok, a kik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt.
Beati qui scrutantur testimonia ejus; in toto corde exquirunt eum.
3 És nem cselekesznek hamisságot; az ő útaiban járnak.
Non enim qui operantur iniquitatem in viis ejus ambulaverunt.
4 Te parancsoltad Uram, hogy határozataidat jól megőrizzük.
Tu mandasti mandata tua custodiri nimis.
5 Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megőrzésére!
Utinam dirigantur viæ meæ ad custodiendas justificationes tuas.
6 Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!
Tunc non confundar, cum perspexero in omnibus mandatis tuis.
7 Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.
Confitebor tibi in directione cordis, in eo quod didici judicia justitiæ tuæ.
8 A te rendeléseidet megőrzöm; soha ne hagyj el engem!
Justificationes tuas custodiam; non me derelinquas usquequaque.
9 Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
Beth In quo corrigit adolescentior viam suam? in custodiendo sermones tuos.
10 Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!
In toto corde meo exquisivi te; ne repellas me a mandatis tuis.
11 Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
In corde meo abscondi eloquia tua, ut non peccem tibi.
12 Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.
Benedictus es, Domine; doce me justificationes tuas.
13 Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
In labiis meis pronuntiavi omnia judicia oris tui.
14 Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
In via testimoniorum tuorum delectatus sum, sicut in omnibus divitiis.
15 A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
In mandatis tuis exercebor, et considerabo vias tuas.
16 Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.
In justificationibus tuis meditabor: non obliviscar sermones tuos.
17 Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
Ghimel Retribue servo tuo, vivifica me, et custodiam sermones tuos.
18 Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
Revela oculos meos, et considerabo mirabilia de lege tua.
19 Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat.
Incola ego sum in terra: non abscondas a me mandata tua.
20 Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
Concupivit anima mea desiderare justificationes tuas in omni tempore.
21 Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.
Increpasti superbos; maledicti qui declinant a mandatis tuis.
22 Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megőriztem a te bizonyságaidat!
Aufer a me opprobrium et contemptum, quia testimonia tua exquisivi.
23 Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidről gondolkodik.
Etenim sederunt principes, et adversum me loquebantur; servus autem tuus exercebatur in justificationibus tuis.
24 A te bizonyságaid én gyönyörűségem, és én tanácsadóim.
Nam et testimonia tua meditatio mea est, et consilium meum justificationes tuæ.
25 Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.
Daleth Adhæsit pavimento anima mea: vivifica me secundum verbum tuum.
26 Útaimat elbeszéltem előtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!
Vias meas enuntiavi, et exaudisti me; doce me justificationes tuas.
27 Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!
Viam justificationum tuarum instrue me, et exercebor in mirabilibus tuis.
28 Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!
Dormitavit anima mea præ tædio: confirma me in verbis tuis.
29 A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!
Viam iniquitatis amove a me, et de lege tua miserere mei.
30 Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem.
Viam veritatis elegi; judicia tua non sum oblitus.
31 Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!
Adhæsi testimoniis tuis, Domine; noli me confundere.
32 A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!
Viam mandatorum tuorum cucurri, cum dilatasti cor meum.
33 Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megőrizzem azt mindvégig.
He Legem pone mihi, Domine, viam justificationum tuarum, et exquiram eam semper.
34 Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből.
Da mihi intellectum, et scrutabor legem tuam, et custodiam illam in toto corde meo.
35 Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.
Deduc me in semitam mandatorum tuorum, quia ipsam volui.
36 Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.
Inclina cor meum in testimonia tua, et non in avaritiam.
37 Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.
Averte oculos meos, ne videant vanitatem; in via tua vivifica me.
38 Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.
Statue servo tuo eloquium tuum in timore tuo.
39 Fordítsd el tőlem a gyalázatot, a mitől félek; hiszen jók a te ítéleteid.
Amputa opprobrium meum quod suspicatus sum, quia judicia tua jucunda.
40 Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.
Ecce concupivi mandata tua: in æquitate tua vivifica me.
41 És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,
Vau Et veniat super me misericordia tua, Domine; salutare tuum secundum eloquium tuum.
42 Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!
Et respondebo exprobrantibus mihi verbum, quia speravi in sermonibus tuis.
43 És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!
Et ne auferas de ore meo verbum veritatis usquequaque, quia in judiciis tuis supersperavi.
44 És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.
Et custodiam legem tuam semper, in sæculum et in sæculum sæculi.
45 És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.
Et ambulabam in latitudine, quia mandata tua exquisivi.
46 És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.
Et loquebar in testimoniis tuis in conspectu regum, et non confundebar.
47 És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.
Et meditabar in mandatis tuis, quæ dilexi.
48 És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről.
Et levavi manus meas ad mandata tua, quæ dilexi, et exercebar in justificationibus tuis.
49 Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédről, a melyhez nékem reménységet adtál!
Zain Memor esto verbi tui servo tuo, in quo mihi spem dedisti.
50 Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.
Hæc me consolata est in humilitate mea, quia eloquium tuum vivificavit me.
51 A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtől.
Superbi inique agebant usquequaque; a lege autem tua non declinavi.
52 Megemlékezem a te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom.
Memor fui judiciorum tuorum a sæculo, Domine, et consolatus sum.
53 Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.
Defectio tenuit me, pro peccatoribus derelinquentibus legem tuam.
54 Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.
Cantabiles mihi erant justificationes tuæ in loco peregrinationis meæ.
55 Uram! a te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.
Memor fui nocte nominis tui, Domine, et custodivi legem tuam.
56 Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megőriztem.
Hæc facta est mihi, quia justificationes tuas exquisivi.
57 Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.
Heth Portio mea, Domine, dixi custodire legem tuam.
58 Teljes szívből könyörgök a te színed előtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!
Deprecatus sum faciem tuam in toto corde meo; miserere mei secundum eloquium tuum.
59 Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.
Cogitavi vias meas, et converti pedes meos in testimonia tua.
60 Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.
Paratus sum, et non sum turbatus, ut custodiam mandata tua.
61 Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; de a te törvényedről el nem feledkezem.
Funes peccatorum circumplexi sunt me, et legem tuam non sum oblitus.
62 Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.
Media nocte surgebam ad confitendum tibi, super judicia justificationis tuæ.
63 Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.
Particeps ego sum omnium timentium te, et custodientium mandata tua.
64 A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!
Misericordia tua, Domine, plena est terra; justificationes tuas doce me.
65 Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.
Teth Bonitatem fecisti cum servo tuo, Domine, secundum verbum tuum.
66 Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.
Bonitatem, et disciplinam, et scientiam doce me, quia mandatis tuis credidi.
67 Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.
Priusquam humiliarer ego deliqui: propterea eloquium tuum custodivi.
68 Jó vagy te és jóltevő, taníts meg engem a te rendeléseidre.
Bonus es tu, et in bonitate tua doce me justificationes tuas.
69 A kevélyek hazugságot költöttek reám, de én teljes szívből megtartom a te parancsolataidat.
Multiplicata est super me iniquitas superborum; ego autem in toto corde meo scrutabor mandata tua.
70 Kövér az ő szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.
Coagulatum est sicut lac cor eorum; ego vero legem tuam meditatus sum.
71 Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.
Bonum mihi quia humiliasti me, ut discam justificationes tuas.
72 A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.
Bonum mihi lex oris tui, super millia auri et argenti.
73 A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.
Jod Manus tuæ fecerunt me, et plasmaverunt me: da mihi intellectum, et discam mandata tua.
74 A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.
Qui timent te videbunt me et lætabuntur, quia in verba tua supersperavi.
75 Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.
Cognovi, Domine, quia æquitas judicia tua, et in veritate tua humiliasti me.
76 Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.
Fiat misericordia tua ut consoletur me, secundum eloquium tuum servo tuo.
77 Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.
Veniant mihi miserationes tuæ, et vivam, quia lex tua meditatio mea est.
78 Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, holott én a te határozataidról gondolkodom.
Confundantur superbi, quia injuste iniquitatem fecerunt in me; ego autem exercebor in mandatis tuis.
79 Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!
Convertantur mihi timentes te, et qui noverunt testimonia tua.
80 Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.
Fiat cor meum immaculatum in justificationibus tuis, ut non confundar.
81 Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod kivánása miatt; a te igédben van az én reménységem.
Caph Defecit in salutare tuum anima mea, et in verbum tuum supersperavi.
82 A te beszéded kivánása miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?
Defecerunt oculi mei in eloquium tuum, dicentes: Quando consolaberis me?
83 Noha olyanná lettem, mint a füstön levő tömlő; a te rendeléseidről el nem feledkezem.
Quia factus sum sicut uter in pruina; justificationes tuas non sum oblitus.
84 Mennyi a te szolgádnak napja, és mikor tartasz ítéletet az én üldözőim felett?
Quot sunt dies servi tui? quando facies de persequentibus me judicium?
85 Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint élnek.
Narraverunt mihi iniqui fabulationes, sed non ut lex tua.
86 Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!
Omnia mandata tua veritas: inique persecuti sunt me, adjuva me.
87 Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.
Paulominus consummaverunt me in terra; ego autem non dereliqui mandata tua.
88 A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megőrizhessem a te szádnak bizonyságait.
Secundum misericordiam tuam vivifica me, et custodiam testimonia oris tui.
89 Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.
Lamed In æternum, Domine, verbum tuum permanet in cælo.
90 Nemzedékről nemzedékre van a te igazságod, te erősítetted meg a földet és áll az.
In generationem et generationem veritas tua; fundasti terram, et permanet.
91 A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.
Ordinatione tua perseverat dies, quoniam omnia serviunt tibi.
92 Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.
Nisi quod lex tua meditatio mea est, tunc forte periissem in humilitate mea.
93 Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.
In æternum non obliviscar justificationes tuas, quia in ipsis vivificasti me.
94 Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.
Tuus sum ego; salvum me fac: quoniam justificationes tuas exquisivi.
95 Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, de én a te bizonyságaidra figyelek.
Me exspectaverunt peccatores ut perderent me; testimonia tua intellexi.
96 Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.
Omnis consummationis vidi finem, latum mandatum tuum nimis.
97 Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!
Mem Quomodo dilexi legem tuam, Domine! tota die meditatio mea est.
98 Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.
Super inimicos meos prudentem me fecisti mandato tuo, quia in æternum mihi est.
99 Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.
Super omnes docentes me intellexi, quia testimonia tua meditatio mea est.
100 Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.
Super senes intellexi, quia mandata tua quæsivi.
101 Minden gonosz ösvénytől visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.
Ab omni via mala prohibui pedes meos, ut custodiam verba tua.
102 Nem távoztam el a te ítéleteidtől, mert te oktattál engem.
A judiciis tuis non declinavi, quia tu legem posuisti mihi.
103 Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél édesbb az az én számnak!
Quam dulcia faucibus meis eloquia tua! super mel ori meo.
104 A te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.
A mandatis tuis intellexi; propterea odivi omnem viam iniquitatis.
105 Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.
Nun Lucerna pedibus meis verbum tuum, et lumen semitis meis.
106 Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.
Juravi et statui custodire judicia justitiæ tuæ.
107 Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.
Humiliatus sum usquequaque, Domine; vivifica me secundum verbum tuum.
108 Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek előtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.
Voluntaria oris mei beneplacita fac, Domine, et judicia tua doce me.
109 Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedről el nem feledkezem.
Anima mea in manibus meis semper, et legem tuam non sum oblitus.
110 Tőrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.
Posuerunt peccatores laqueum mihi, et de mandatis tuis non erravi.
111 A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.
Hæreditate acquisivi testimonia tua in æternum, quia exsultatio cordis mei sunt.
112 Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha és mindvégig.
Inclinavi cor meum ad faciendas justificationes tuas in æternum, propter retributionem.
113 Az állhatatlanokat gyűlölöm, de a te törvényedet szeretem.
Samech Iniquos odio habui, et legem tuam dilexi.
114 Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.
Adjutor et susceptor meus es tu, et in verbum tuum supersperavi.
115 Távozzatok tőlem gonoszok, hogy megőrizzem az én Istenemnek parancsolatait.
Declinate a me, maligni, et scrutabor mandata Dei mei.
116 Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.
Suscipe me secundum eloquium tuum, et vivam, et non confundas me ab exspectatione mea.
117 Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.
Adjuva me, et salvus ero, et meditabor in justificationibus tuis semper.
118 Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtől elhajolnak, mert az ő álnokságuk hazugság.
Sprevisti omnes discedentes a judiciis tuis, quia injusta cogitatio eorum.
119 Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.
Prævaricantes reputavi omnes peccatores terræ; ideo dilexi testimonia tua.
120 Borzad testem a tőled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtől.
Confige timore tuo carnes meas; a judiciis enim tuis timui.
121 Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!
Ain Feci judicium et justitiam: non tradas me calumniantibus me.
122 Légy kezes a te szolgádért az ő javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.
Suscipe servum tuum in bonum: non calumnientur me superbi.
123 Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.
Oculi mei defecerunt in salutare tuum, et in eloquium justitiæ tuæ.
124 Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!
Fac cum servo tuo secundum misericordiam tuam, et justificationes tuas doce me.
125 Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!
Servus tuus sum ego: da mihi intellectum, ut sciam testimonia tua.
126 Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.
Tempus faciendi, Domine: dissipaverunt legem tuam.
127 Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.
Ideo dilexi mandata tua super aurum et topazion.
128 Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm.
Propterea ad omnia mandata tua dirigebar; omnem viam iniquam odio habui.
129 Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megőrzi azokat.
Phe Mirabilia testimonia tua: ideo scrutata est ea anima mea.
130 A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket.
Declaratio sermonum tuorum illuminat, et intellectum dat parvulis.
131 Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.
Os meum aperui, et attraxi spiritum: quia mandata tua desiderabam.
132 Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelőin.
Aspice in me, et miserere mei, secundum judicium diligentium nomen tuum.
133 Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!
Gressus meos dirige secundum eloquium tuum, et non dominetur mei omnis injustitia.
134 Oltalmazz meg az emberek erőszakosságától, hogy megőrizzem a te határozataidat!
Redime me a calumniis hominum ut custodiam mandata tua.
135 A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!
Faciem tuam illumina super servum tuum, et doce me justificationes tuas.
136 Víznek folyásai erednek az én szemeimből azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.
Exitus aquarum deduxerunt oculi mei, quia non custodierunt legem tuam.
137 Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.
Sade Justus es, Domine, et rectum judicium tuum.
138 A te bizonyságaidat igazságban és hűségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.
Mandasti justitiam testimonia tua, et veritatem tuam nimis.
139 Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedről az én ellenségeim.
Tabescere me fecit zelus meus, quia obliti sunt verba tua inimici mei.
140 Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.
Ignitum eloquium tuum vehementer, et servus tuus dilexit illud.
141 Kicsiny vagyok én és megvetett, de a te határozataidról el nem feledkezem.
Adolescentulus sum ego et contemptus; justificationes tuas non sum oblitus.
142 A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.
Justitia tua, justitia in æternum, et lex tua veritas.
143 Nyomorúság és keserűség ért engem, de a te parancsolataid gyönyörűségeim nékem.
Tribulatio et angustia invenerunt me; mandata tua meditatio mea est.
144 A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!
Æquitas testimonia tua in æternum: intellectum da mihi, et vivam.
145 Teljes szívből kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.
Coph Clamavi in toto corde meo: exaudi me, Domine; justificationes tuas requiram.
146 Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megőrzöm a te bizonyságaidat.
Clamavi ad te; salvum me fac: ut custodiam mandata tua.
147 Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.
Præveni in maturitate, et clamavi: quia in verba tua supersperavi.
148 Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam.
Prævenerunt oculi mei ad te diluculo, ut meditarer eloquia tua.
149 Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!
Vocem meam audi secundum misericordiam tuam, Domine, et secundum judicium tuum vivifica me.
150 Közelgetnek hozzám az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtől messze távoztak.
Appropinquaverunt persequentes me iniquitati: a lege autem tua longe facti sunt.
151 Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.
Prope es tu, Domine, et omnes viæ tuæ veritas.
152 Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted.
Initio cognovi de testimoniis tuis, quia in æternum fundasti ea.
153 Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedről nem felejtkezem el!
Res Vide humilitatem meam, et eripe me, quia legem tuam non sum oblitus.
154 Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!
Judica judicium meum, et redime me: propter eloquium tuum vivifica me.
155 Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törődnek a te rendeléseiddel.
Longe a peccatoribus salus, quia justificationes tuas non exquisierunt.
156 Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.
Misericordiæ tuæ multæ, Domine; secundum judicium tuum vivifica me.
157 Sokan vannak az én háborgatóim és üldözőim, de nem térek el a te bizonyságaidtól.
Multi qui persequuntur me, et tribulant me; a testimoniis tuis non declinavi.
158 Láttam a hűteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.
Vidi prævaricantes et tabescebam, quia eloquia tua non custodierunt.
159 Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!
Vide quoniam mandata tua dilexi, Domine: in misericordia tua vivifica me.
160 A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.
Principium verborum tuorum veritas; in æternum omnia judicia justitiæ tuæ.
161 A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; de a te igédtől félt az én szívem.
Sin Principes persecuti sunt me gratis, et a verbis tuis formidavit cor meum.
162 Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.
Lætabor ego super eloquia tua, sicut qui invenit spolia multa.
163 A hamisságot gyűlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.
Iniquitatem odio habui, et abominatus sum, legem autem tuam dilexi.
164 Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.
Septies in die laudem dixi tibi, super judicia justitiæ tuæ.
165 A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.
Pax multa diligentibus legem tuam, et non est illis scandalum.
166 Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.
Exspectabam salutare tuum, Domine, et mandata tua dilexi.
167 Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.
Custodivit anima mea testimonia tua, et dilexit ea vehementer.
168 Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van előtted.
Servavi mandata tua et testimonia tua, quia omnes viæ meæ in conspectu tuo.
169 Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.
Tau Appropinquet deprecatio mea in conspectu tuo, Domine; juxta eloquium tuum da mihi intellectum.
170 Jusson elődbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!
Intret postulatio mea in conspectu tuo; secundum eloquium tuum eripe me.
171 Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.
Eructabunt labia mea hymnum, cum docueris me justificationes tuas.
172 Nyelvem a te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz.
Pronuntiabit lingua mea eloquium tuum, quia omnia mandata tua æquitas.
173 Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!
Fiat manus tua ut salvet me, quoniam mandata tua elegi.
174 Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörűségem.
Concupivi salutare tuum, Domine, et lex tua meditatio mea est.
175 Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!
Vivet anima mea, et laudabit te, et judicia tua adjuvabunt me.
176 Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!
Erravi sicut ovis quæ periit: quære servum tuum, quia mandata tua non sum oblitus.]
