Zsoltárok 119
1 Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.
Salige ere de fuldkomne i Vandel, de, som vandre i Herrens Lov.
2 Boldogok, a kik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt.
Salige ere de, som bevare hans Vidnesbyrd, de, som søge ham af ganske Hjerte;
3 És nem cselekesznek hamisságot; az ő útaiban járnak.
og de, som ikke øve Uretfærdighed, men vandre paa hans Veje.
4 Te parancsoltad Uram, hogy határozataidat jól megőrizzük.
Du har givet dine Bud, for at de nøje skulle holdes.
5 Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megőrzésére!
Gid mine Veje maatte stadfæstes, at jeg kan holde dine Skikke;
6 Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!
da skal jeg ikke beskæmmes, naar jeg ser hen til alle dine Bud.
7 Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.
Jeg vil prise dig af et oprigtigt Hjerte, naar jeg lærer din Retfærdigheds Domme at kende.
8 A te rendeléseidet megőrzöm; soha ne hagyj el engem!
Jeg vil holde dine Skikke, forlad mig ikke aldeles.
9 Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
Hvormed skal en ung holde sin Sti ren? Derved at han holder sig efter dit Ord.
10 Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!
Jeg søgte dig af mit ganske Hjerte, lad mig ikke fare vild fra dine Bud!
11 Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
Jeg gemte dit Ord i mit Hjerte, paa det jeg ikke skulde synde imod dig.
12 Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.
Lovet være du, Herre! lær mig dine Skikke.
13 Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
Jeg forkyndte med mine Læber alle din Munds retfærdige Domme.
14 Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
Jeg glædede mig ved dine Vidnesbyrds Vej som over alle Skatte.
15 A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
Jeg vil grunde paa dine Befalinger og se til dine Stier.
16 Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.
Jeg finder min Lyst i dine Skikke, jeg vir ikke glemme dit Ord.
17 Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
Gør vel imod din Tjener, at jeg maa leve, og jeg vil holde dit Ord.
18 Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
Aabn mine Øjne, at jeg maa se de underfulde Ting i din Lov.
19 Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat.
Jeg er fremmed paa Jorden, skjul ikke dine Bud for mig!
20 Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
Min Sjæl er knust, saa at jeg længes efter dine Domme alle Tider.
21 Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.
Du skældte paa de hovmodige, de bleve forbandede, de, som fore vild fra dine Bud.
22 Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megőriztem a te bizonyságaidat!
Vælt Forhaanelse og Foragt fra mig; thi jeg har bevaret dine Vidnesbyrd.
23 Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidről gondolkodik.
Endog Fyrster have sat sig ned og holdt Raad imod mig; men din Tjener grunder paa dine Skikke.
24 A te bizonyságaid én gyönyörűségem, és én tanácsadóim.
Jeg finder min Lyst i dine Vidnesbyrd, de ere mit Raads Mænd.
25 Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.
Min Sjæl hænger ved Støvet; hold mig i Live efter dit Ord!
26 Útaimat elbeszéltem előtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!
Jeg opregnede mine Veje, og du bønhørte mig; lær mig dine Skikke!
27 Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!
Lad mig forstaa dine Befalingers Vej, og jeg vil grunde paa dine underfulde Gerninger.
28 Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!
Min Sjæl svinder hen af Bedrøvelse; oprejs mig efter dit Ord!
29 A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!
Vend Løgnens Vej fra mig, og skænk mig Naade i din Lov!
30 Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem.
Jeg udvalgte Trofastheds Vej; jeg satte dine Domme for mig.
31 Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!
Jeg hang ved dine Vidnesbyrd; Herre! lad mig ikke beskæmmes.
32 A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!
Jeg vil løbe dine Buds Vej; thi du giver mit Hjerte at aande frit.
33 Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megőrizzem azt mindvégig.
Lær mig, Herre! dine Skikkes Vej, og jeg vil bevare den indtil Enden.
34 Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből.
Undervis mig, at jeg maa bevare din Lov og holde den af ganske Hjerte.
35 Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.
Led mig frem ad dine Buds Sti; thi til den har jeg Lyst;
36 Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.
Bøj mit Hjerte til dine Vidnesbyrd og ikke til ulovlig Vinding.
37 Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.
Bortvend mine Øjne, at de ikke se til Forfængelighed; hold mig i Live paa din Vej!
38 Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.
Opfyld for din Tjener dit Ord, som er knyttet til Frygt for dig.
39 Fordítsd el tőlem a gyalázatot, a mitől félek; hiszen jók a te ítéleteid.
Bortvend min Forsmædelse, som jeg frygtede for; thi dine Domme ere gode.
40 Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.
Se, jeg har Længsel efter dine Befalinger; hold mig i Live ved din Retfærdighed!
41 És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,
Lad din Miskundhed, o Herre! komme over mig, din Frelse, efter dit Ord.
42 Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!
Og jeg vil svare den, som forhaaner mig, et Ord; thi jeg har sat min Lid til dit Ord.
43 És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!
Og tag ikke Sandheds Ord aldeles fra min Mund; thi jeg har ventet paa dine Domme.
44 És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.
Og jeg vil stedse holde din Lov, evindelig og altid.
45 És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.
Og lad mig vandre i det fri; thi jeg har søgt dine Befalinger.
46 És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.
Og jeg vil tale om dine Vidnesbyrd for Konger og skal ikke beskæmmes.
47 És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.
Og jeg vil søge min Lyst i dine Bud, hvilke jeg elsker.
48 És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről.
Og jeg vil opløfte mine Hænder til dine Bud, hvilke jeg elsker, og grunde paa dine Skikke.
49 Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédről, a melyhez nékem reménységet adtál!
Kom Ordet til din Tjener i Hu, efterdi du lod mig haabe.
50 Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.
Dette er min Trøst i min Elendighed; thi dit Ord har holdt mig i Live.
51 A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtől.
De hovmodige have spottet mig saa saare, jeg bøjede ikke af fra din Lov.
52 Megemlékezem a te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom.
Herre! dine Domme af Evighed kom jeg i Hu og blev trøstet.
53 Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.
Der betog mig en heftig Harme over de ugudelige, som forlade din Lov.
54 Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.
Dine Bud have været mine Sange i min Udlændigheds Hus.
55 Uram! a te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.
Om Natten kom jeg dit Navn i Hu, o Herre! og holdt din Lov.
56 Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megőriztem.
Dette skete mig; thi dine Befalinger har jeg holdt.
57 Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.
Jeg sagde: Herren er min Del, jeg vil holde dine Ord.
58 Teljes szívből könyörgök a te színed előtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!
Jeg bad ydmygt for dit Ansigt af ganske Hjerte: Vær mig naadig efter dit Ord!
59 Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.
Jeg betænkte mine Veje, og jeg vil vende mine Fødder tilbage til dine Vidnesbyrd.
60 Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.
Jeg hastede og tøvede ikke med at holde dine Bud.
61 Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; de a te törvényedről el nem feledkezem.
De ugudeliges Garn omspændte mig; din Lov glemte jeg ikke.
62 Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.
Midt om Natten staar jeg op, at prise dig for din Retfærdigheds Domme.
63 Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.
Jeg har Samkvem med alle dem, som frygte dig, og med dem, som holde dine Befalinger.
64 A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!
Jorden er fuld af din Miskundhed, Herre! lær mig dine Skikke.
65 Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.
Du gjorde vel imod din Tjener, Herre! efter dit Ord.
66 Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.
Lær mig at faa god Sans og Forstand; thi jeg tror paa dine Bud.
67 Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.
Før jeg blev ydmyget, for jeg vild, men nu holder jeg dit Ord.
68 Jó vagy te és jóltevő, taníts meg engem a te rendeléseidre.
Du er god og gør godt; lær mig dine Skikke!
69 A kevélyek hazugságot költöttek reám, de én teljes szívből megtartom a te parancsolataidat.
De hovmodige have opspundet Løgn imod mig; men jeg vil holde dine Befalinger af ganske Hjerte.
70 Kövér az ő szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.
Deres Hjerte er følesløst som Fedt; men jeg forlyster mig ved din Lov.
71 Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.
Det var mig godt, at jeg blev ydmyget, at jeg kunde lære dine Skikke.
72 A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.
Din Munds Lov er mig bedre end tusinde Stykker Guld og Sølv.
73 A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.
Dine Hænder have skabt mig og beredt mig; giv mig Forstand, at jeg kan lære at kende dine Bud.
74 A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.
De, som frygte dig, skulle se mig og glæde sig; thi jeg haaber paa dit Ord.
75 Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.
Herre! jeg ved, at dine Domme ere Retfærdighed, og at du af Trofasthed ydmygede mig.
76 Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.
Lad dog din Miskundhed være mig til Trøst efter dit Ord til din Tjener.
77 Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.
Lad din Barmhjertighed komme over mig, at jeg maa leve; thi din Lov er min Lyst.
78 Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, holott én a te határozataidról gondolkodom.
Lad de hovmodige beskæmmes, thi uden Skel have de forurettet mig; men jeg vil grunde paa dine Befalinger.
79 Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!
Lad dem vende tilbage til mig, som frygte dig, og som kende dine Vidnesbyrd.
80 Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.
Lad mit Hjerte være fuldkomment efter dine Skikke, at jeg ikke skal beskæmmes.
81 Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod kivánása miatt; a te igédben van az én reménységem.
Min Sjæl forsmægter af Længsel efter din Frelse; jeg haaber paa dit Ord.
82 A te beszéded kivánása miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?
Mine Øjne forsmægtede af Længsel efter dit Ord, idet jeg sagde: Naar vil du trøste mig?
83 Noha olyanná lettem, mint a füstön levő tömlő; a te rendeléseidről el nem feledkezem.
Thi jeg var ligesom en Læderflaske i Røg; dine Skikke glemte jeg ikke.
84 Mennyi a te szolgádnak napja, és mikor tartasz ítéletet az én üldözőim felett?
Hvor mange ere vel din Tjeners Dage? naar vil du holde Dom over dem, som forfølge mig?
85 Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint élnek.
De hovmodige grove Grave for mig, og de skikke sig ikke efter din Lov.
86 Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!
Alle dine Bud ere Trofasthed; uden Grund forfølger man mig; hjælp mig!
87 Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.
De havde paa et lidet nær ødelagt mig i Landet; men jeg forlod ikke dine Befalinger.
88 A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megőrizhessem a te szádnak bizonyságait.
Hold mig i Live efter din Miskundhed, saa vil jeg bevare din Munds Vidnesbyrd.
89 Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.
Herre! dit Ord bestaar evindelig i Himlene.
90 Nemzedékről nemzedékre van a te igazságod, te erősítetted meg a földet és áll az.
Din Trofasthed varer fra Slægt til Slægt; du befæstede Jorden, og den stod fast.
91 A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.
De bestaa endnu denne Dag efter dine Domme; thi de ere alle dine Tjenere.
92 Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.
Dersom ikke din Lov havde været min Lyst, da var jeg omkommen udi min Elendighed.
93 Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.
Jeg skal i Evighed ikke forglemme dine Befalinger; thi ved dem holdt du mig i Live.
94 Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.
Din er jeg; frels mig; thi jeg søger efter dine Befalinger.
95 Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, de én a te bizonyságaidra figyelek.
De ugudelige biede paa mig for at lægge mig øde; jeg vil give Agt paa dine Vidnesbyrd.
96 Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.
Jeg har set Ende paa al Fuldkommenhed; men dit Bud strækker sig saare vidt.
97 Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!
Hvor kær har jeg din Lov! den er min Tanke den ganske Dag.
98 Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.
Dine Bud gøre mig visere end mine Fjender; thi de ere for mig evindelig.
99 Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.
Jeg blev klogere end alle mine Lærere; thi dine Vidnesbyrd ere min Tanke.
100 Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.
Jeg er bleven forstandigere end de gamle; thi jeg har bevaret dine Befalinger.
101 Minden gonosz ösvénytől visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.
Jeg holdt mine Fødder tilbage fra al Ondskabens Sti, at jeg kunde holde dit Ord.
102 Nem távoztam el a te ítéleteidtől, mert te oktattál engem.
Jeg afveg ikke fra dine Domme; thi du har lært mig det.
103 Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél édesbb az az én számnak!
Hvor vare dine Ord søde for min Gane, mere end Honning for min Mund.
104 A te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.
Jeg er bleven forstandig af dine Befalinger; derfor hader jeg al Løgnens Sti.
105 Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.
Dit Ord er en Lygte for min Fod og et Lys paa min Sti.
106 Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.
Jeg har svoret og holdt det, at jeg vilde bevare din Retfærdigheds Domme.
107 Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.
Jeg er saare plaget; Herre! hold mig i Live efter dit Ord.
108 Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek előtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.
Lad min Munds frivillige Ofre behage dig, Herre! og lær mig dine Domme.
109 Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedről el nem feledkezem.
Jeg gaar altid med Livet i Hænderne; dog har jeg ikke glemt din Lov.
110 Tőrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.
De ugudelige lagde Snarer for mig; dog for jeg ikke vild fra dine Befalinger.
111 A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.
Jeg fik dine Vidnesbyrd til Arv evindelig; thi de ere mit Hjertes Glæde.
112 Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha és mindvégig.
Jeg bøjede mit Hjerte til at gøre efter dine Skikke evindelig indtil Enden.
113 Az állhatatlanokat gyűlölöm, de a te törvényedet szeretem.
De tvesindede hader jeg; men din Lov elsker jeg.
114 Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.
Du er mit Skjul og mit Skjold; jeg haaber paa dit Ord.
115 Távozzatok tőlem gonoszok, hogy megőrizzem az én Istenemnek parancsolatait.
Viger fra mig, I onde! og jeg vil bevare min Guds Bud.
116 Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.
Ophold mig efter dit Ord, at jeg maa leve, og lad mig ikke blive til Skamme med mit Haab!
117 Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.
Styrk mig, at jeg maa blive frelst, og jeg vil altid se hen til dine Skikke.
118 Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtől elhajolnak, mert az ő álnokságuk hazugság.
Du forkaster alle dem, som fare vild fra dine Skikke; thi deres Svig er Løgn.
119 Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.
Du lod alle de ugudelige paa Jorden svinde bort som Skum; derfor elsker jeg dine Vidnesbyrd.
120 Borzad testem a tőled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtől.
Af Frygt for dig gyste min Krop, og jeg frygtede for dine Domme.
121 Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!
Jeg gjorde Ret og Retfærdighed; du vil ikke overgive mig til dem, som gøre mig Vold!
122 Légy kezes a te szolgádért az ő javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.
Vær Borgen for din Tjener, ham til Bedste; lad de hovmodige ikke gøre mig Vold.
123 Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.
Mine Øjne forsmægte af Længsel efter din Frelse og efter din Retfærdigheds Ord.
124 Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!
Gør med din Tjener efter din Miskundhed, og lær mig dine Skikke!
125 Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!
Jeg er din Tjener; undervis mig, at jeg maa kende dine Vidnesbyrd.
126 Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.
Det er Tid, at Herren gør noget; de have brudt din Lov.
127 Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.
Derfor elsker jeg dine Bud mere end Guld og mere end fint Guld.
128 Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm.
Derfor holder jeg alle dine Befalinger om alle Ting for at være rette; jeg hader al Løgnens Vej.
129 Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megőrzi azokat.
Dine Vidnesbyrd ere underfulde; derfor bevarer min Sjæl dem.
130 A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket.
Dine Ords Aabenbaring spreder Lys og gør de enfoldige forstandige.
131 Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.
Jeg oplod min Mund og higede; thi jeg havde Længsel efter dine Bud.
132 Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelőin.
Vend dig til mig, og vær mig naadig efter din Vis imod dem, der elske dit Navn.
133 Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!
Befæst mine Trin ved dit Ord, og lad ingen Uret herske over mig!
134 Oltalmazz meg az emberek erőszakosságától, hogy megőrizzem a te határozataidat!
Udløs mig af Menneskers Vold, saa vil jeg holde dine Befalinger.
135 A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!
Lad dit Ansigt lyse over din Tjener, og lær mig dine Skikke!
136 Víznek folyásai erednek az én szemeimből azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.
Der nedflød Vandstrømme af mine Øjne, fordi man ikke holdt din Lov.
137 Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.
Du er retfærdig, Herre! og dine Domme ere retvise.
138 A te bizonyságaidat igazságban és hűségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.
Du har sat dine Vidnesbyrd som Retfærdighed og Trofasthed overmaade.
139 Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedről az én ellenségeim.
Min Nidkærhed har lagt mig øde; thi mine Modstandere have glemt dine Ord.
140 Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.
Dit Ord er saare lutret, og din Tjener elsker det.
141 Kicsiny vagyok én és megvetett, de a te határozataidról el nem feledkezem.
Jeg er liden og foragtet; men jeg glemmer ikke dine Befalinger.
142 A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.
Din Retfærdighed er Ret evindelig, og din Lov er Sandhed.
143 Nyomorúság és keserűség ért engem, de a te parancsolataid gyönyörűségeim nékem.
Angest og Trængsel ramte mig; dine Bud ere min Lyst.
144 A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!
Dine Vidnesbyrd ere Ret evindelig; undervis mig, saa lever jeg.
145 Teljes szívből kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.
Jeg har raabt af ganske Hjerte; bønhør mig, Herre! jeg vil bevare dine Skikke.
146 Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megőrzöm a te bizonyságaidat.
Jeg har raabt til dig; frels mig, og jeg vil holde fast ved dine Vidnesbyrd.
147 Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.
Jeg kom aarle i Daggry og raabte; jeg har haabet paa dit Ord.
148 Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam.
Mine Øjne vare vaagne før Nattevagterne for at grunde paa dit Ord.
149 Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!
Hør min Røst efter din Miskundhed; Herre! hold mig i Live efter dine Domme;
150 Közelgetnek hozzám az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtől messze távoztak.
De nærmede sig, som jage efter Skændselsgerninger; de vare langt borte fra din Lov.
151 Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.
Nær er du, o Herre! og alle dine Bud ere Sandhed.
152 Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted.
Jeg har forlængst hentet Kundskab af dine Vidnesbyrd; thi du har grundfæstet dem evindelig.
153 Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedről nem felejtkezem el!
Se min Elendighed, og udfri mig; thi din Lov har jeg ikke glemt.
154 Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!
Udfør min Sag, og genløs mig; hold mig i Live efter dit Ord.
155 Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törődnek a te rendeléseiddel.
Frelsen er fjern fra de ugudelige; thi de søge ikke dine Skikke.
156 Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.
Stor er din Barmhjertighed, o Herre! hold mig i Live efter dine Domme!
157 Sokan vannak az én háborgatóim és üldözőim, de nem térek el a te bizonyságaidtól.
Mine Forfølgere og Modstandere ere mange; jeg har ikke bøjet mig fra dine Vidnesbyrd.
158 Láttam a hűteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.
Jeg har set de troløse og væmmedes ved dem; thi de holde ikke dit Ord.
159 Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!
Se, hvor jeg har elsket dine Befalinger; Herre! hold mig i Live efter din Miskundhed.
160 A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.
Summen af dit Ord er Sandhed, og evig er al din Retfærdigheds Dom.
161 A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; de a te igédtől félt az én szívem.
Fyrster forfulgte mig uden Aarsag, men mit Hjerte frygtede for dit Ord.
162 Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.
Jeg glæder mig over dit Ord som den, der finder et stort Bytte.
163 A hamisságot gyűlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.
Jeg hader Løgn og har Vederstyggelighed dertil; din Lov elsker jeg.
164 Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.
Jeg lovede dig syv Gange om Dagen for din Retfærdigheds Dommes Skyld.
165 A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.
Der er stor Fred for dem, som elske din Lov, og der er ikke Anstød for dem.
166 Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.
Jeg ventede paa din Frelse, Herre! og jeg udførte dine Bud.
167 Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.
Min Sjæl holdt dine Vidnesbyrd, og jeg elskede dem saare.
168 Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van előtted.
Jeg holdt dine Befalinger og dine Vidnesbyrd; thi alle mine Veje ere aabenbare for dig.
169 Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.
Lad mit Raab komme nær for dit Ansigt, Herre! og undervis mig efter dit Ord!
170 Jusson elődbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!
Lad min ydmyge Begæring komme for dit Ansigt; fri mig efter dit Ord!
171 Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.
Mine Læber skulle udgyde Lovsang; thi du lærer mig dine Skikke.
172 Nyelvem a te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz.
Min Tunge skal genlyde af dit Ord; thi alle dine Bud ere Retfærdighed.
173 Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!
Lad din Haand være mig til Hjælp; thi jeg har udvalgt dine Befalinger.
174 Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörűségem.
Jeg har Længsel efter din Frelse, Herre! og din Lov er min Lyst.
175 Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!
Maatte min Sjæl dog leve og love dig, og dine Domme hjælpe mig!
176 Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!
Jeg har faret vild; opsøg din Tjener som det fortabte Faar; thi dine Bud har jeg ikke glemt.
