Zsoltárok 119
1 Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.
Aleph. Blahoslavení ti, kteříž jsou ctného obcování, kteříž chodí v zákoně Hospodinově.
2 Boldogok, a kik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt.
Blahoslavení, kteříž ostříhají svědectví jeho, a kteříž ho celým srdcem hledají.
3 És nem cselekesznek hamisságot; az ő útaiban járnak.
Nečiní zajisté nepravosti, ale kráčejí po cestách jeho.
4 Te parancsoltad Uram, hogy határozataidat jól megőrizzük.
Ty jsi přikázal, aby pilně bylo ostříháno rozkazů tvých.
5 Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megőrzésére!
Ó by spraveny byly cesty mé k ostříhání ustanovení tvých.
6 Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!
Tehdážť nebudu zahanben, když budu patřiti na všecka přikázaní tvá.
7 Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.
Oslavovati tě budu v upřímnosti srdce, když se vyučovati budu právům spravedlnosti tvé.
8 A te rendeléseidet megőrzöm; soha ne hagyj el engem!
Ustanovení tvých budu ostříhati s pilností, toliko neopouštěj mne.
9 Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
Beth. Jakým způsobem očistí mládenec stezku svou? Takovým, aby se choval vedlé slova tvého.
10 Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!
Celým srdcem svým hledám tebe, nedopouštějž mi blouditi od přikázaní tvých.
11 Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
V srdci svém skládám řeč tvou, abych nehřešil proti tobě.
12 Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.
Ty chvály hodný Hospodine, vyuč mne ustanovením svým.
13 Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
Rty svými vypravuji o všech soudech úst tvých.
14 Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
Z cesty svědectví tvých raduji se více, než z největšího zboží.
15 A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
O přikázaních tvých přemyšluji, a patřím na stezky tvé.
16 Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.
V ustanoveních tvých se kochám, aniž se zapomínám na slovo tvé.
17 Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
Gimel Tu milost učiň s služebníkem svým, abych, dokudž jsem živ, ostříhal slova tvého.
18 Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
Otevři oči mé, abych spatřoval divné věci z zákona tvého.
19 Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat.
Příchozí jsem na tom světě, neukrývejž přede mnou přikázaní svých.
20 Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
Umdlévá duše má pro žádost soudů tvých všelikého času.
21 Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.
Vyhlazuješ pyšné, zlořečené, kteříž bloudí od přikázaní tvých.
22 Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megőriztem a te bizonyságaidat!
Odejmi ode mne útržku a potupu, neboť ostříhám svědectví tvých.
23 Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidről gondolkodik.
Také i knížata se zasazují, a mluví proti mně, služebník pak tvůj přemýšlí o ustanoveních tvých.
24 A te bizonyságaid én gyönyörűségem, és én tanácsadóim.
Svědectví tvá zajisté jsou mé rozkoše a moji rádcové.
25 Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.
Daleth Přilnula k prachu duše má; obživiž mne podlé slova svého.
26 Útaimat elbeszéltem előtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!
Cesty své předložilť jsem, a vyslýchals mne; vyuč mne ustanovením svým.
27 Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!
Cestě rozkazů tvých dej ať vyrozumívám, a ať přemýšlím o divných skutcích tvých.
28 Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!
Rozplývá se zámutkem duše má, očerstviž mne podlé slova svého.
29 A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!
Cestu lživou odvrať ode mne, a zákon svůj z milosti dej mi.
30 Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem.
Cestu pravou jsem vyvolil, soudy tvé sobě předkládám.
31 Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!
Svědectví tvých se přídržím, Hospodine, nedejž mi zahanbenu býti.
32 A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!
Cestou rozkazů tvých poběhnu, když ty rozšíříš srdce mé.
33 Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megőrizzem azt mindvégig.
He Vyuč mne, Hospodine, cestě ustanovení svých, kteréž bych ostříhal do konce.
34 Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből.
Dej mi ten rozum, ať šetřím zákona tvého, a ať ho ostříhám celým srdcem.
35 Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.
Dej, ať chodím cestou přikázaní tvých; nebo v tom svou rozkoš skládám.
36 Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.
Nakloň srdce mého k svědectvím svým, a ne k lakomství.
37 Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.
Odvrať oči mé, ať nehledí marnosti; na cestě své obživ mne.
38 Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.
Potvrď služebníku svému řeči své, kterýž se oddal k službě tvé.
39 Fordítsd el tőlem a gyalázatot, a mitől félek; hiszen jók a te ítéleteid.
Odvrať ode mne pohanění, jehož se bojím; nebo soudové tvoji dobří jsou.
40 Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.
Aj, toužím po rozkázaních tvých; dej, ať jsem živ v spravedlnosti tvé.
41 És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,
Vav Ó ať se přiblíží ke mně milosrdenství tvá, Hospodine, a spasení tvé vedlé řeči tvé,
42 Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!
Tak abych odpovědíti uměl utrhači svému skutkem, že doufání skládám v slovu tvém.
43 És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!
A nevynímej z úst mých slova nejpravějšího; neboť na soudy tvé očekávám.
44 És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.
I budu ostříhati zákona tvého ustavičně, od věků až na věky,
45 És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.
A bez přestání choditi na širokosti, neboť jsem se dotázal rozkazů tvých.
46 És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.
Nýbrž mluviti budu o svědectvích tvých i před králi, a nebudu se hanbiti.
47 És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.
Nebo rozkoš svou skládám v přikázaních tvých, kteráž jsem zamiloval.
48 És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről.
Přičinímť i ruce své k přikázaním tvým, kteráž miluji, a přemýšleti budu o ustanoveních tvých.
49 Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédről, a melyhez nékem reménységet adtál!
Zajin Rozpomeň se na slovo k služebníku svému, kterýmž jsi mne ubezpečil.
50 Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.
Toť jest má útěcha v ssoužení mém, že mne slovo tvé obživuje.
51 A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtől.
Pyšní mi se velmi posmívají, však od zákona tvého se neuchyluji.
52 Megemlékezem a te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom.
Neboť se rozpomínám na soudy tvé věčné, Hospodine, kterýmiž se potěšuji.
53 Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.
Děsím se nad bezbožnými, kteříž opouštějí zákon tvůj.
54 Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.
Ustanovení tvá jsou mé písničky na místě mého putování.
55 Uram! a te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.
Rozpomínám se i v noci na jméno tvé, Hospodine, a ostříhám zákona tvého.
56 Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megőriztem.
Toť mám odtud, abych ostříhal rozkazů tvých.
57 Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.
Cheth Díl můj, řekl jsem, Hospodine, ostříhati výmluvnosti tvé.
58 Teljes szívből könyörgök a te színed előtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!
Modlívám se milosti tvé v celém srdci: Smiluj se nade mnou podlé slova svého.
59 Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.
Rozvážil jsem na mysli cesty své, a obrátil jsem nohy své k tvým svědectvím.
60 Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.
Pospíchámť a neodkládám ostříhati rozkazů tvých.
61 Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; de a te törvényedről el nem feledkezem.
Rota bezbožníků zloupila mne, na zákon tvůj se nezapomínám.
62 Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.
O půlnoci vstávám, abych tě oslavoval v soudech spravedlnosti tvé.
63 Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.
Účastník jsem všech, kteříž se bojí tebe, a těch, kteříž ostříhají přikázaní tvých.
64 A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!
Milosrdenství tvého, Hospodine, plná jest země, ustanovením svým vyuč mne.
65 Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.
Teth Dobrotivě jsi nakládal s služebníkem svým, Hospodine, podlé slova svého.
66 Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.
Pravému soudu a umění vyuč mne, nebo jsem přikázaním tvým uvěřil.
67 Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.
Prvé než jsem snížen byl, bloudil jsem, ale nyní výmluvnosti tvé ostříhám.
68 Jó vagy te és jóltevő, taníts meg engem a te rendeléseidre.
Dobrý jsi ty a dobrotivý, vyuč mne ustanovením svým.
69 A kevélyek hazugságot költöttek reám, de én teljes szívből megtartom a te parancsolataidat.
Složiliť jsou lež proti mně pyšní, ale já celým srdcem ostříhám přikázaní tvých.
70 Kövér az ő szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.
Zbřidlo jako tuk srdce jejich, já zákonem tvým se potěšuji.
71 Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.
K dobrémuť jest mi to, že jsem pobyl v trápení, abych se naučil ustanovením tvým.
72 A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.
Za lepší sobě pokládám zákon úst tvých, nežli na tisíce zlata a stříbra.
73 A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.
Jod Ruce tvé učinily a sformovaly mne, dej mi ten rozum, abych se naučil přikázaním tvým,
74 A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.
Tak aby bojící se tebe mne vidouce, radovali se, že na slovo tvé očekávám.
75 Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.
Seznávámť, Hospodine, že jsou spravedliví soudové tvoji, a že jsi mne hodně potrestal.
76 Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.
Nechať jest již zřejmé milosrdenství tvé ku potěšení mému, podlé řeči tvé mluvené služebníku tvému.
77 Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.
Přiďtež na mne slitování tvá, abych živ býti mohl; nebo zákon tvůj rozkoš má jest.
78 Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, holott én a te határozataidról gondolkodom.
Zahanbeni buďte pyšní, proto že lstivě chtěli mne podvrátiti, já pak přemyšluji o přikázaních tvých.
79 Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!
Obraťtež se ke mně, kteříž se bojí tebe, a kteříž znají svědectví tvá.
80 Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.
Budiž srdce mé upřímé při ustanoveních tvých, tak abych nebyl zahanben.
81 Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod kivánása miatt; a te igédben van az én reménységem.
Kaph Touží duše má po spasení tvém, na slovo tvé očekávám.
82 A te beszéded kivánása miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?
Hynou i oči mé žádostí výmluvností tvých, když říkám: Skoro-liž mne potěšíš?
83 Noha olyanná lettem, mint a füstön levő tömlő; a te rendeléseidről el nem feledkezem.
Ačkoli jsem jako nádoba kožená v dymu, na ustanovení tvá však jsem nezapomenul.
84 Mennyi a te szolgádnak napja, és mikor tartasz ítéletet az én üldözőim felett?
Mnoho-liž bude dní služebníka tvého? Skoro-liž soud vykonáš nad těmi, kteříž mi protivenství činí?
85 Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint élnek.
Vykopali mi pyšní jámy, kterážto věc není podlé zákona tvého.
86 Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!
Všecka přikázaní tvá jsou pravda; bez příčiny mi se protiví, spomoziž mi.
87 Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.
Téměřť jsou mne již v nic obrátili na zemi, já jsem však neopustil přikázaní tvých.
88 A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megőrizhessem a te szádnak bizonyságait.
Podlé milosrdenství svého obživ mne, abych ostříhal svědectví úst tvých.
89 Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.
Lamed Na věky, ó Hospodine, slovo tvé trvánlivé jest v nebesích.
90 Nemzedékről nemzedékre van a te igazságod, te erősítetted meg a földet és áll az.
Od národu do pronárodu pravda tvá, utvrdil jsi zemi, a tak stojí.
91 A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.
Vedlé úsudků tvých stojí to vše do dnešního dne, všecko to zajisté jsou služebníci tvoji.
92 Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.
Byť zákon tvůj nebyl mé potěšení, dávno bych byl zahynul v svém trápení.
93 Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.
Na věky se nezapomenu na rozkazy tvé; jimi zajisté obživil jsi mne.
94 Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.
Tvůjť jsem já, zachovávejž mne; nebo přikázaní tvá zpytuji.
95 Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, de én a te bizonyságaidra figyelek.
Očekávajíť na mne bezbožní, aby mne zahubili, já pak svědectví tvá rozvažuji.
96 Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.
Každé věci dokonalé vidím skončení; rozkaz tvůj jest přeširoký náramně.
97 Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!
Mem Ó jak miluji zákon tvůj, tak že každého dne on jest mé přemyšlování.
98 Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.
Nad nepřátely mé moudřejšího mne činíš přikázaními svými; nebo mám je ustavičně před sebou.
99 Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.
Nade všecky své učitele rozumnější jsem učiněn; nebo svědectví tvá jsou má přemyšlování.
100 Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.
I nad starce opatrnější jsem, nebo přikázaní tvých ostříhám.
101 Minden gonosz ösvénytől visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.
Od každé cesty zlé zdržuji nohy své, abych ostříhal slova tvého.
102 Nem távoztam el a te ítéleteidtől, mert te oktattál engem.
Od soudů tvých se neodvracuji, proto že ty mne vyučuješ.
103 Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél édesbb az az én számnak!
Ó jak jsou sladké dásním mým výmluvnosti tvé, nad med ústům mým.
104 A te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.
Z přikázaní tvých rozumnosti jsem nabyl, a protož všeliké cesty bludné nenávidím.
105 Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.
Nun Svíce nohám mým jest slovo tvé, a světlo stezce mé.
106 Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.
Přisáhl jsem, což i splním, že chci ostříhati soudů spravedlnosti tvé.
107 Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.
Ztrápenýť jsem přenáramně, Hospodine, obživiž mne vedlé slova svého.
108 Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek előtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.
Dobrovolné oběti úst mých, žádám, oblib, Hospodine, a právům svým vyuč mne.
109 Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedről el nem feledkezem.
Duše má jest v ustavičném nebezpečenství, a však na zákon tvůj se nezapomínám.
110 Tőrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.
Polékli jsou mi bezbožní osídlo, ale já od rozkazů tvých se neodvracím.
111 A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.
Za dědictví věčné ujal jsem svědectví tvá, neboť jsou radost srdce mého.
112 Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha és mindvégig.
Naklonil jsem srdce svého k vykonávání ustanovení tvých ustavičně, až i do konce.
113 Az állhatatlanokat gyűlölöm, de a te törvényedet szeretem.
Samech Výmyslků nenávidím, zákon pak tvůj miluji.
114 Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.
Skrýše má a pavéza má ty jsi, na slovo tvé očekávám.
115 Távozzatok tőlem gonoszok, hogy megőrizzem az én Istenemnek parancsolatait.
Odstuptež ode mne nešlechetníci, abych ostříhal přikázaní Boha svého.
116 Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.
Zdržujž mne podlé slova svého, tak abych živ byl, a nezahanbuj mne v mém očekávání.
117 Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.
Posiluj mne, abych zachován byl, a patřil k ustanovením tvým ustavičně.
118 Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtől elhajolnak, mert az ő álnokságuk hazugság.
Potlačuješ všecky ty, kteříž odstupují od ustanovení tvých; neboť jest lživá opatrnost jejich.
119 Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.
Jako trůsku odmítáš všecky bezbožníky země, a protož miluji svědectví tvá.
120 Borzad testem a tőled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtől.
Děsí se strachem před tebou tělo mé; nebo soudů tvých bojím se.
121 Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!
Ajin Činím soud a spravedlnost, nevydávejž mne mým násilníkům.
122 Légy kezes a te szolgádért az ő javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.
Zastup sám služebníka svého k dobrému, tak aby mne pyšní nepotlačili.
123 Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.
Oči mé hynou čekáním na spasení tvé, a na výmluvnost spravedlnosti tvé.
124 Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!
Nalož s služebníkem svým vedlé milosrdenství svého, a ustanovením svým vyuč mne.
125 Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!
Služebník tvůj jsem já, dejž mi rozumnost, abych uměl svědectví tvá.
126 Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.
Časť jest, abys se přičinil, Hospodine; zrušili zákon tvůj.
127 Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.
Z té příčiny miluji přikázaní tvá více nežli zlato, i to, kteréž jest nejlepší.
128 Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm.
A proto, že všecky rozkazy tvé o všech věcech pravé býti poznávám, všeliké stezky bludné nenávidím.
129 Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megőrzi azokat.
Pe Předivnáť jsou svědectví tvá, a protož jich ostříhá duše má.
130 A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket.
Začátek učení tvého osvěcuje, a vyučuje sprostné rozumnosti.
131 Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.
Ústa svá otvírám, a dychtím, nebo přikázaní tvých jsem žádostiv.
132 Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelőin.
Popatřiž na mne, a smiluj se nade mnou podlé práva těch, kteříž milují jméno tvé.
133 Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!
Kroky mé utvrzuj v slovu svém, a nedej, aby nade mnou panovati měla jaká nepravost.
134 Oltalmazz meg az emberek erőszakosságától, hogy megőrizzem a te határozataidat!
Vysvoboď mne z nátisků lidských, abych ostříhal rozkazů tvých.
135 A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!
Zasvěť tvář svou nad služebníkem svým, a ustanovením svým vyuč mne.
136 Víznek folyásai erednek az én szemeimből azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.
Potůčkové vod vyplývají z očí mých příčinou těch, kteříž neostříhají zákona tvého.
137 Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.
Tsade Spravedlivý jsi, Hospodine, a upřímý v soudech svých.
138 A te bizonyságaidat igazságban és hűségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.
Ty jsi vydal spravedlivá svědectví svá, a vší víry hodná.
139 Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedről az én ellenségeim.
Až svadnu, tak horlím, že se zapomínají na slovo tvé nepřátelé moji.
140 Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.
Zprubovanáť jest řeč tvá dokonale, tou příčinou ji miluje služebník tvůj.
141 Kicsiny vagyok én és megvetett, de a te határozataidról el nem feledkezem.
Maličký a opovržený jsem já, však na rozkazy tvé se nezapomínám.
142 A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.
Spravedlnost tvá jest spravedlnost věčná, a zákon tvůj pravda.
143 Nyomorúság és keserűség ért engem, de a te parancsolataid gyönyörűségeim nékem.
Ssoužení a nátisk mne stihají, přikázaní tvá jsou mé rozkoše.
144 A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!
Spravedlnost svědectví tvých trvá na věky; dej mi z ní rozumnosti nabýti, tak abych živ býti mohl.
145 Teljes szívből kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.
Koph Z celého srdce volám, vyslyšiž mne, ó Hospodine, abych ostříhal ustanovení tvých.
146 Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megőrzöm a te bizonyságaidat.
K tobě volám, vysvoboď mne, abych šetřil svědectví tvých.
147 Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.
Předstihám svitání a volám, na tvéť slovo očekávám.
148 Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam.
Předstihají oči mé bdění proto, abych přemýšlel o výmluvnostech tvých.
149 Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!
Hlas můj slyš podlé svého milosrdenství, Hospodine, podlé soudů svých obživ mne.
150 Közelgetnek hozzám az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtől messze távoztak.
Přibližují se následovníci nešlechetnosti, ti, kteříž se od zákona tvého vzdálili.
151 Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.
Ty blíže jsi, Hospodine; nebo všecka přikázaní tvá jsou pravda.
152 Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted.
Jižť to dávno vím o svědectvích tvých, že jsi je stvrdil až na věky.
153 Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedről nem felejtkezem el!
Reš Popatřiž na mé trápení, a vysvoboď mne; neboť se na zákon tvůj nezapomínám.
154 Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!
Zasaď se o mou při, a ochraň mne; pro řeč svou obživ mne.
155 Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törődnek a te rendeléseiddel.
Dalekoť jest od bezbožných spasení, nebo nedotazují se na ustanovení tvá.
156 Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.
Slitování tvá mnohá jsou, Hospodine; podlé soudů svých obživ mne.
157 Sokan vannak az én háborgatóim és üldözőim, de nem térek el a te bizonyságaidtól.
Jakžkoli jsou mnozí protivníci moji a nepřátelé moji, však od svědectví tvých se neuchyluji.
158 Láttam a hűteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.
Viděl jsem ty, kteříž se převráceně měli, velmi to těžce nesa, že řeči tvé neostříhali.
159 Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!
Popatřiž, žeť rozkazy tvé miluji, Hospodine; podlé milosrdenství svého obživ mne.
160 A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.
Nejpřednější věc slova tvého jest pravda, a na věky trvá všeliký úsudek spravedlnosti tvé.
161 A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; de a te igédtől félt az én szívem.
Šin Knížata mi se protiví bez příčiny, však slova tvého děsí se srdce mé.
162 Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.
Já raduji se z řeči tvé tak jako ten, kterýž dochází hojné kořisti.
163 A hamisságot gyűlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.
Falše pak nenávidím, a jí v ohavnosti mám; zákon tvůj miluji.
164 Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.
Sedmkrát za den chválím tě z soudů tvých spravedlivých.
165 A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.
Pokoj mnohý těm, kteříž milují zákon tvůj, a nemají žádné urážky.
166 Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.
Očekávám na spasení tvé, Hospodine, a přikázaní tvá vykonávám.
167 Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.
Ostříhá duše má svědectví tvých, nebo je velice miluji.
168 Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van előtted.
Ostříhám rozkazů tvých a svědectví tvých; nebo všecky cesty mé jsou před tebou.
169 Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.
Thav Předstupiž úpění mé před oblíčej tvůj, Hospodine, a podlé slova svého uděl mi rozumnosti.
170 Jusson elődbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!
Vejdiž pokorná prosba má před tvář tvou, a vedlé řeči své vytrhni mne.
171 Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.
I vynesou rtové moji chválu, když ty mne vyučíš ustanovením svým.
172 Nyelvem a te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz.
Zpívati bude i jazyk můj slovo tvé, a že všecka přikázaní tvá jsou spravedlnost.
173 Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!
Budiž mi ku pomoci ruka tvá; neboť jsem sobě zvolil přikázaní tvá.
174 Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörűségem.
Toužím po spasení tvém, Hospodine, a zákon tvůj jest rozkoš má.
175 Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!
Živa bude duše má, a bude tě chváliti, a soudové tvoji budou mi na pomoc.
176 Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!
Bloudím jako ovce ztracená, hledejž služebníka svého, neboť se na přikázaní tvá nezapomínám.
