Zsoltárok 118
1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme!
Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme.
2 Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
Mondja csak Izraél: mert örökké tart a kegyelme!
3 Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
Mondják csak Áron háza: mert örökké tart a hegyelme!
4 Mondják hát, a kik félik az Urat, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
Mondják csak az istenfélők mert örökké tart a kegyelme!
5 Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott és tágas térre tett engem az Úr.
szorongásból szólítottam Jáht, tág térrel meghallgatott engem Jáh.
6 Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?
Az Örökkévaló mellettem van, nem félek; mit tehet ember nekem?
7 Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én gyűlölőimre.
Az Örökkévaló mellettem van segítöim közt, s én majd rájuk nézek gyülölőimre.
8 Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.
Jobb menedéket keresni az Örökkévalóban, mint bízni az emberben.
9 Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni.
Jobb menedéket keresni az Örökkévalóban, mint bízni nemesekben.
10 Körülvettek engem mind a pogányok, de az Úr nevében elvesztém őket.
Mind a nemzetek körülvettek – az Örökkévaló nevében, bizony szétvágom őket.
11 Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az Úr nevében elvesztém őket.
Körülvettek, körül is fogtak – az Örökkévaló nevében, bizony szétvágom őket.
12 Körülvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövis-tűz, mert az Úr nevében elvesztém őket.
Körülvettek mint a méhek – ellohadtak mint a tövisek tűze; az Örökkévaló nevében, bizony szétvágom őket.
13 Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem.
Taszítva taszítottál engem, hogy elessem, de az Örökkévaló megsegített.
14 Erősségem és énekem az Úr, és ő lőn nékem szabadulásul.
Erőm és énekem Jáh, ő lett nekem segítségül.
15 Vígasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!
Ujjongás és segítség hangja az igazak sátraiban; az Örökkévaló jobbja hatalmast végez!
16 Az Úrnak jobbkeze felmagasztaltatott; az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!
Az Örökkévaló jobbja fölemel, az Örökkévaló jobbja hatalmast végez!
17 Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit!
Nem halok meg, hanem élni fogok és elbeszélem Jáh tetteit.
18 Keményen megostorozott engem az Úr; de nem adott át engem a halálnak.
Fenyítve fenyített engem Jáh, de a halálnak nem adott át.
19 Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat!
Nyissátok ki nekem az igazság kapuit, bemegyek rajtuk, magasztalom Jáht.
20 Ez az Úrnak kapuja; igazak mennek be azon.
Ez a kapu az Örökkévalóé, igazak mennek be rajta.
21 Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél!
Hadd magasztallak, mert meghallgattál s lettél nekem segítségül.
22 A kő a melyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett!
A kő, melyet megvetettek az építők, saroknak fejévé lett.
23 Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt!
Az Örökkévalótól történt ez, csodálatos az szemeinkben.
24 Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen!
Ez az a nap, melyet szerzett az Örökkévaló, hadd vigadjunk és örüljünk rajta,
25 Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt!
Oh Örökkévaló, segíts csak, oh Örökkévaló, boldogíts csak!
26 Áldott, a ki jő az Úrnak nevében; áldunk titeket, a kik az Úr házából valók vagytok!
Áldva legyen, a ki jön az Örökkévaló nevében, áldunk titeket az Örökkévaló házából.
27 Isten az Úr és ő világosított meg minket. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához.
Isten az Örökkévaló és világosságot adott nekünk, kössétek hozzá az ünnepi áldozatot kötelekkel az oltár szarvaihoz.
28 Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged.
Istenem vagy s magasztallak, én Istenem, dicsöítlek.
29 Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme!
Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme!
