Zsoltárok 118
1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme!
Halleluja! Tak HERREN, thi han er god, thi hans Miskundhed varer evindelig.
2 Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
Israel sige: »Thi hans Miskundhed varer evindelig!«
3 Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
Arons Hus sige: »Thi hans Miskundhed varer evindelig!«
4 Mondják hát, a kik félik az Urat, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
De, som frygter HERREN, sige: »Thi hans Miskundhed varer evindelig!«
5 Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott és tágas térre tett engem az Úr.
Jeg paakaldte HERREN i Trængslen, HERREN svared og førte mig ud i aabent Land.
6 Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?
HERREN er med mig, jeg frygter ikke, hvad kan Mennesker gøre mig?
7 Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én gyűlölőimre.
HERREN, han er min Hjælper, jeg skal se med Fryd paa dem, der hader mig.
8 Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.
At ty til HERREN er godt fremfor at stole paa Mennesker;
9 Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni.
at ty til HERREN er godt fremfor at stole paa Fyrster.
10 Körülvettek engem mind a pogányok, de az Úr nevében elvesztém őket.
Alle Folkeslag flokkedes om mig, jeg slog dem ned i HERRENS Navn;
11 Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az Úr nevében elvesztém őket.
de flokkedes om mig fra alle Sider, jeg slog dem ned i HERRENS Navn;
12 Körülvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövis-tűz, mert az Úr nevében elvesztém őket.
de flokkedes om mig som Bier, blussed op som Ild i Torne, jeg slog dem ned i HERRENS Navn.
13 Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem.
Haardt blev jeg ramt, saa jeg faldt, men HERREN hjalp mig.
14 Erősségem és énekem az Úr, és ő lőn nékem szabadulásul.
Min Styrke og Lovsang er HERREN, han blev mig til Frelse.
15 Vígasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!
Jubel og Sejrsraab lyder i de retfærdiges Telte: »HERRENS højre øver Vælde,
16 Az Úrnak jobbkeze felmagasztaltatott; az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!
HERRENS højre er løftet, HERRENS højre øver Vælde!«
17 Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit!
Jeg skal ikke dø, men leve og kundgøre HERRENS Gerninger.
18 Keményen megostorozott engem az Úr; de nem adott át engem a halálnak.
HERREN tugted mig haardt, men gav mig ej hen i Døden.
19 Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat!
Oplad mig Retfærdigheds Porte, ad dem gaar jeg ind og lovsynger HERREN!
20 Ez az Úrnak kapuja; igazak mennek be azon.
Her er HERRENS Port, ad den gaar retfærdige ind.
21 Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél!
Jeg vil takke dig, thi du bønhørte mig, og du blev mig til Frelse.
22 A kő a melyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett!
Den Sten, Bygmestrene forkastede, er blevet Hovedhjørnesten.
23 Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt!
Fra HERREN er dette kommet, det er underfuldt for vore Øjne.
24 Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen!
Denne er Dagen, som HERREN har gjort, lad os juble og glæde os paa den!
25 Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt!
Ak, HERRE, frels dog, ak, HERRE, lad det dog lykkes!
26 Áldott, a ki jő az Úrnak nevében; áldunk titeket, a kik az Úr házából valók vagytok!
Velsignet den, der kommer, i HERRENS Navn; vi velsigner eder fra HERRENS Hus!
27 Isten az Úr és ő világosított meg minket. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához.
HERREN er Gud, og han lod det lysne for os. Festtoget med Grenene slynge sig frem, til Alterets Horn er naaet!
28 Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged.
Du er min Gud, jeg vil takke dig, min Gud, jeg vil ophøje dig!
29 Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme!
Tak HERREN, thi han er god, thi hans Miskundhed varer evindelig!
