Zsoltárok 116
1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
Mǝn Pǝrwǝrdigarni sɵyimǝn, Qünki U mening awazimni, yelinixlirimni angliƣan.
2 Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.
Qünki U ⱪuliⱪini manga saldi, Xunga mǝn barliⱪ künlirimdǝ Uningƣa iltija ⱪilip qaⱪirimǝn.
3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam. (Sheol h7585)
Ɵlüm asarǝtliri meni qirmiwaldi; Tǝⱨtisaraning dǝrdliri meni tutuwaldi; Mǝn pexkǝllikkǝ yoluⱪtum, ǝlǝm tarttim; (Sheol h7585)
4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
Xuning bilǝn mǝn Pǝrwǝrdigarning namiƣa tohtimay nida ⱪildim: — «Sǝndin ɵtünimǝn, i Pǝrwǝrdigar, Jenimni ⱪutuldurƣaysǝn!
5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
Xǝpⱪǝtliktur Pǝrwǝrdigar, ⱨǝⱪⱪaniydur; Hudayimiz rǝⱨimdildur.
6 Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
Pǝrwǝrdigar nadanni saⱪlaydu; Mǝn harab ǝⱨwalƣa qüxürüldum, U meni ⱪutⱪuzdi.
7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
Ⱨǝy jenim, ⱪaytidin hatirjǝm bol; Qünki Pǝrwǝrdigar sehiylik, meⱨribanliⱪ kɵrsǝtti;
8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől:
Qünki Sǝn jenimni ɵlümdin, kɵzlirimni yaxlardin, Ayaƣlirimni putlixixtin ⱪutⱪuzƣansǝn.
9 Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.
Mǝn Pǝrwǝrdigar aldida tiriklǝrning zeminida mangimǝn;
10 Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék.
Ixǝnginim üqün mundaⱪ sɵz ⱪilƣanmǝn: — «Mǝn ⱪattiⱪ har ⱪilinƣanmǝn».
11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
Jiddiylǝxkinimdin: — «adǝmlǝrning ⱨǝmmisi yalƣanqi!» — Degǝnmǝn.
12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
Manga kɵrsǝtkǝn barliⱪ yahxiliⱪlirini mǝn nemǝ bilǝn Pǝrwǝrdigarƣa ⱪayturimǝn?
13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
— Nijatliⱪ ⱪǝdǝⱨini ⱪolumƣa alimǝn, Wǝ Pǝrwǝrdigarning namini qaⱪirip iltija ⱪilimǝn;
14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.
Mǝn ⱪilƣan ⱪǝsǝmlirimni Pǝrwǝrdigar aldida ada ⱪilimǝn; Bǝrⱨǝⱪ, Uning barliⱪ hǝlⱪi aldida ularni ada ⱪilimǝn.
15 Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.
Pǝrwǝrdigarning nǝziridǝ, Ɵz mɵmin bǝndilirining ɵlümi ⱪimmǝtlik ixtur!
16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
Aⱨ Pǝrwǝrdigar, mǝn bǝrⱨǝⱪ Sening ⱪulungdurmǝn; Mǝn Sening ⱪulungdurmǝn, dedikingning oƣli ikǝnmǝn; Sǝn mening asarǝtlirimni yǝxkǝnsǝn;
17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
Mǝn Sanga tǝxǝkkür ⱪurbanliⱪlirini sunimǝn, Pǝrwǝrdigarning namini qaⱪirip iltija ⱪilimǝn;
18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,
Mǝn ⱪilƣan ⱪǝsǝmlirimni Pǝrwǝrdigar aldida ada ⱪilimǝn; Bǝrⱨǝⱪ, Uning barliⱪ hǝlⱪi aldida ularni ada ⱪilimǝn;
19 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!
Pǝrwǝrdigarning ɵyining ⱨoylilirida, Sening otturungda turup, i Yerusalem, [Ⱪǝsǝmlirimni ada ⱪilimǝn]! Ⱨǝmdusana!
