< Zsoltárok 116 >
1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
2 Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.
бо Він нахилив Своє ухо до мене, і я кли́катиму в свої дні!
3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam. (Sheol )
Болі смерти мене оточи́ли і знайшли мене му́ки шео́лу, нещастя та сму́ток знайшов я! (Sheol )
4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
А я в Ім'я́ Господа кличу: „О Господи, ви́зволи ж душу мою!“
5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
Господь милости́вий та справедливий, і наш Бог милосердний!
6 Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
Пильнує Господь недосві́дчених, — став я нужде́нний, та Він допомо́же мені!
7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
Вернися, о душе́ моя, до свого відпочи́нку, бо Госпо́дь робить добре тобі,
8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől:
бо від смерти Ти ви́зволив душу мою, від сльози́ — моє око, ногу мою від спотика́ння.
9 Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.
Я ходитиму перед обличчям Господнім на землях живих!
10 Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék.
Я вірив, коли говорив: „Я сильно пригні́чений!“
11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
Я сказав був у по́спіху: Кожна люди́на говорить неправду!“
12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
Чим я відплачу́ Господе́ві за всі доброді́йства Його на мені?
13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
Я чашу спасі́ння прийму́, і прикли́чу Господнє Ім'я́!
14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.
Прися́ги свої Господе́ві я ви́конаю перед усім наро́дом Його́!
15 Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.
Дорога́ в очах Господа смерть богобі́йних Його!
16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
О Господи, я бо Твій раб, я Твій раб, син Твоєї неві́льниці, — Ти кайда́ни мої розв'яза́в!
17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
Я жертву подяки Тобі принесу́, і Господнім Ім'я́м буду кли́кати!
18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,
Прися́ги свої Господе́ві я виконаю перед усім наро́дом Його,
19 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!
на подві́р'ях Господнього Дому, посеред тебе, о Єрусалиме! Алілу́я!