Zsoltárok 116
1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
ʻOku ou ʻofa kia Sihova, koeʻuhi kuo ne ongoʻi hoku leʻo mo ʻeku lotu tāumaʻu.
2 Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.
Koeʻuhi kuo ne fakatokangaʻi hono fofonga kiate au, ko ia te u ui ai ki heʻene ʻafio ʻi hoku ngaahi ʻaho.
3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam. (Sheol h7585)
Naʻe kāpui au ʻe he ngaahi mamahi ʻoe mate, pea naʻe puke au ʻe he ngaahi mamahi ʻo heli: naʻaku ʻilo ai ʻae tuʻutāmaki mo e mamahi. (Sheol h7585)
4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
Pea naʻaku toki ui ki he huafa ʻo Sihova; “ʻE Sihova, ʻoku ou kole kiate koe, ke ke fakamoʻui hoku laumālie.”
5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
ʻOku manavaʻofa ʻa Sihova, mo māʻoniʻoni; ʻio, ʻoku ʻaloʻofa ʻa hotau ʻOtua.
6 Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
ʻOku fakamoʻui ʻe he ʻOtua ʻae taʻekākā: naʻaku vaivai pea naʻa ne tokoniʻi au.
7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
ʻE hoku laumālie, ke ke foki ki ho mālōlōʻanga; he kuo lahi ʻae foaki ʻa Sihova kiate koe.
8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől:
He kuo ke fakamoʻui hoku laumālie mei he mate, mo hoku mata mei he loʻimata, mo hoku vaʻe ke ʻoua naʻa hinga.
9 Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.
Te u ʻeveʻeva, ʻi he ʻao ʻo Sihova ʻi he fonua ʻoe moʻui.
10 Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék.
Naʻaku tui, ko ia kuo u lea ai: “Naʻaku mahaki lahi:”
11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
Naʻaku pehē ʻi heʻeku toʻotoʻo, “ʻOku loi ʻae kakai kotoa pē.”
12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
Ko e hā te u ʻatu kia Sihova koeʻuhi ko ʻene ngaahi meʻaʻofa kotoa pē kiate au?
13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
Te u toʻo ʻae ipu ʻoe fakamoʻui, pea te u ui ki he huafa ʻo Sihova.
14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.
Te u fai ni ʻeku ngaahi fuakava kia Sihova ʻi he ʻao ʻo hono kakai kotoa pē.
15 Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.
ʻOku mahuʻinga ʻi he ʻao ʻo Sihova ʻae pekia ʻo ʻene kakai māʻoniʻoni.
16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
ʻE Sihova, ko e moʻoni ko hoʻo tamaioʻeiki au; ko hoʻo tamaioʻeiki au, mo e tama ʻa hoʻo kaunanga: kuo ke vete hoku ngaahi haʻi.
17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
Te u ʻatu kiate koe ʻae feilaulau ʻoe fakafetaʻi, pea ui ki he huafa ʻo Sihova.
18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,
Te u fai ni ʻeku ngaahi fuakava kia Sihova ʻi he ʻao ʻo hono kakai kotoa pē,
19 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!
ʻI he ngaahi lotoʻā ʻoe fale ʻo Sihova, ʻi he lotolotonga ʻoʻou, ʻE Selūsalema. Mou fakamālō kia Sihova.
