Zsoltárok 116
1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
Amo ao Senhor, porque elle ouviu a minha voz e a minha supplica.
2 Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.
Porque inclinou a mim os seus ouvidos; portanto o invocarei emquanto viver.
3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam. (Sheol h7585)
Os cordeis da morte me cercaram, e angustias do inferno se apoderaram de mim: encontrei aperto e tristeza. (Sheol h7585)
4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
Então invoquei o nome do Senhor, dizendo: Ó Senhor, livra a minha alma.
5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
Piedoso é o Senhor e justo: o nosso Deus tem misericordia.
6 Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
O Senhor guarda aos simplices: fui abatido, mas elle me livrou.
7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
Alma minha, volta para o teu repouso, pois o Senhor te fez bem.
8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől:
Porque tu, Senhor, livraste a minha alma da morte, os meus olhos das lagrimas, e os meus pés da queda.
9 Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.
Andarei perante a face do Senhor na terra dos viventes.
10 Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék.
Cri, por isso fallei: estive muito afflicto.
11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
Dizia na minha pressa: Todos os homens são mentirosos.
12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
Que darei eu ao Senhor, por todos os beneficios que me tem feito?
13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
Tomarei o calix da salvação, e invocarei o nome do Senhor.
14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.
Pagarei os meus votos ao Senhor, agora, na presença de todo o seu povo.
15 Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.
Preciosa é á vista do Senhor a morte dos seus sanctos.
16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
Ó Senhor, devéras sou teu servo: sou teu servo, filho da tua serva; soltaste as minhas ataduras.
17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
Offerecer-te-hei sacrificios de louvor, e invocarei o nome do Senhor.
18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,
Pagarei os meus votos ao Senhor, na presença de todo o meu povo.
19 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!
Nos atrios da casa do Senhor, no meio de ti, ó Jerusalem. Louvae ao Senhor.
