Zsoltárok 116
1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
Eg elskar Herren, for han høyrer mi røyst, mine bøner.
2 Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.
For han hev bøygt sitt øyra til meg, og alle mine dagar vil eg kalla på honom.
3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam. (Sheol h7585)
Daude-band hadde spent seg um meg, helheims trengsla hadde funne meg; naud og sorg fann eg. (Sheol h7585)
4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
Men eg kalla på Herrens namn: «Å Herre, berga mi sjæl!»
5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
Herren er nådig og rettferdig, og vår Gud er miskunnsam.
6 Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
Herren varar dei einfalde, eg var ein arming, og han frelste meg.
7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
Kom attende, mi sjæl, til di ro! for Herren hev gjort vel imot deg.
8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől:
Ja, du fria mi sjæl frå dauden, mitt auga frå tåror, min fot frå fall.
9 Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.
Eg skal vandra for Herrens åsyn i landi åt dei livande.
10 Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék.
Eg trudde, for eg tala; eg var i stor plåga.
11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
Eg sagde i min ræddhug: «Kvar mann er ein ljugar!»
12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
Kva skal eg gjeva Herren att for alle hans velgjerningar imot meg?
13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
Eg vil lyfta frelse-staupet, og Herrens namn vil eg påkalla.
14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.
Mine lovnader vil eg halda for Herren, og det for augo på alt hans folk.
15 Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.
Dyr er i Herrens augo dauden åt hans heilage.
16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
Å Herre, eg er din tenar, veit du, eg er din tenar, son åt di tenestkvinna; du hev løyst mine band.
17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
Til deg vil eg ofra takkoffer, og Herrens namn vil eg påkalla.
18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,
Mine lovnader vil eg halda for Herren, og det for augo på alt hans folk,
19 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!
i fyregardarne til Herrens hus, midt i deg, Jerusalem. Halleluja!
