Zsoltárok 116
1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
Jeg elsker Herren, for han hører min røst, mine inderlige bønner.
2 Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.
For han har bøiet sitt øre til mig, og alle mine dager vil jeg påkalle ham.
3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam. (Sheol h7585)
Dødens rep hadde omspent mig, og dødsrikets angster hadde funnet mig; nød og sorg fant jeg. (Sheol h7585)
4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
Men jeg påkalte Herrens navn: Akk Herre, frels min sjel!
5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
Herren er nådig og rettferdig, og vår Gud er barmhjertig.
6 Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
Herren verner de enfoldige; jeg var elendig, og han frelste mig.
7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
Kom igjen, min sjel, til din ro! For Herren har gjort vel imot dig.
8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől:
For du fridde min sjel fra døden, mitt øie fra gråt, min fot fra fall.
9 Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.
Jeg skal vandre for Herrens åsyn i de levendes land.
10 Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék.
Jeg trodde, for jeg talte; jeg var såre plaget.
11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
Jeg sa i min angst: Hvert menneske er en løgner.
12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
Hvormed skal jeg gjengjelde Herren alle hans velgjerninger imot mig?
13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
Jeg vil løfte frelsens beger og påkalle Herrens navn.
14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.
Jeg vil holde for Herren mine løfter, og det for hele hans folks øine.
15 Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.
Kostelig i Herrens øine er hans frommes død.
16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
Akk Herre! Jeg er jo din tjener, jeg er din tjener, din tjenerinnes sønn; du har løst mine bånd.
17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
Dig vil jeg ofre takkoffer, og Herrens navn vil jeg påkalle.
18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,
Jeg vil holde for Herren mine løfter, og det for hele hans folks øine,
19 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!
i forgårdene til Herrens hus, midt i dig, Jerusalem. Halleluja!
