< Zsoltárok 116 >

1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
Ich liebe den HERRN, denn er hat erhört mein flehentlich Rufen;
2 Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.
ja, er hat sein Ohr mir zugeneigt: ich will zu ihm rufen mein Leben lang!
3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam. (Sheol h7585)
Umschlungen hatten mich des Todes Netze und die Ängste der Unterwelt mich befallen, in Drangsal und Kummer war ich geraten. (Sheol h7585)
4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
Da rief ich den Namen des HERRN an: »Ach, HERR, errette meine Seele!«
5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
Gnädig ist der HERR und gerecht, und unser Gott ist voll Erbarmens;
6 Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
der HERR schützt den, der unbeirrt ihm traut: ich war schwach geworden, aber er half mir.
7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
Kehre zurück, meine Seele, zu deiner Ruhe, denn der HERR hat Gutes an dir getan!
8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől:
Ja, du hast mein Leben vom Tode errettet, meine Augen vom Weinen, meinen Fuß vom Anstoß;
9 Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.
ich werde noch wandeln vor dem HERRN in den Landen des Lebens.
10 Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék.
Ich habe Glauben gehalten, wenn ich auch sagte: »Ich bin gar tief gebeugt«;
11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
in meiner Verzagtheit hab’ ich gesagt: »Die Menschen sind Lügner allesamt.«
12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
Wie soll ich dem HERRN vergelten alles, was er mir Gutes getan?
13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
Den Becher des Heils will ich erheben und den Namen des HERRN anrufen;
14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.
meine Gelübde will ich bezahlen dem HERRN, ja angesichts seines ganzen Volkes.
15 Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.
Kostbar ist in den Augen des HERRN der Tod seiner Frommen.
16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
Ach, HERR, ich bin ja dein Knecht, ich bin dein Knecht, der Sohn deiner Magd; meine Bande hast du gelöst:
17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
dir will ich Dankopfer bringen und den Namen des HERRN anrufen;
18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,
meine Gelübde will ich bezahlen dem HERRN, ja angesichts seines ganzen Volkes,
19 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!
in den Vorhöfen am Hause des HERRN, in deiner Mitte, Jerusalem! Halleluja!

< Zsoltárok 116 >