Zsoltárok 116
1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
Jeg elsker Herren; thi han hører min Røst, mine ydmyge Begæringer.
2 Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.
Thi han har bøjet sit Øre til mig, og hele mit Liv igennem vil jeg paakalde ham.
3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam. (Sheol h7585)
Dødens Reb have omspændt mig, og Helvedes Angest har fundet mig; jeg finder Angest og Bedrøvelse. (Sheol h7585)
4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
Men jeg paakalder Herrens Navn: Kære Herre! udfri min Sjæl!
5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
Herren er naadig og retfærdig, og vor Gud er barmhjertig.
6 Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
Herren bevarer de enfoldige; jeg var ringe, dog frelste han mig.
7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
Min Sjæl! kom tilbage til din Ro; thi Herren har gjort vel imod dig.
8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől:
Thi du udfriede min Sjæl fra Døden, mit Øje fra Graad, min Fod fra Stød.
9 Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.
Jeg vil vandre for Herrens Ansigt i de levendes Lande.
10 Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék.
Jeg troede, derfor talte jeg; jeg var saare plaget.
11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
Jeg sagde, der jeg forfærdedes: Hvert Menneske er en Løgner.
12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
Hvorledes skal jeg betale Herren alle hans Velgerninger imod mig?
13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
Frelsens Kalk vil jeg tage og paakalde Herrens Navn.
14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.
Jeg vil betale Herren mine Løfter, og det for alt hans Folks Øjne.
15 Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.
Kostbar i Herrens Øjne er hans helliges Død.
16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
Ak, Herre —! thi jeg er din Tjener; jeg er din Tjener, din Tjenestekvindes Søn, du har løst mine Baand.
17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
Dig vil jeg ofre Takoffer og paakalde Herrens Navn.
18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,
Jeg vil betale Herren mine Løfter og det for alt hans Folks Øjne,
19 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!
i Herrens Hus's Forgaarde, midt i dig, Jerusalem! Halleluja!
