Zsoltárok 116
1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
Miluji Hospodina, proto že vyslýchá hlas můj a pokorné modlitby mé.
2 Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.
Nebo naklonil ucha svého ke mně, když jsem ho vzýval ve dnech svých.
3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam. (Sheol h7585)
Obklíčilyť mne byly bolesti smrti, a úzkosti hrobu potkaly mne; sevření a truchlost přišla na mne. (Sheol h7585)
4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
I vzýval jsem jméno Hospodinovo, řka: Prosím, ó Hospodine, vysvoboď duši mou.
5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
Milostivý Hospodin a spravedlivý, Bůh náš lítostivý.
6 Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
Ostříhá sprostných Hospodin; znuzen jsem byl, a spomohl mi.
7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
Navratiž se, duše má, do odpočinutí svého, poněvadž Hospodin jest dobrodince tvůj.
8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől:
Nebo jsi vytrhl duši mou od smrti, oči mé od slz, nohu mou od poklesnutí.
9 Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.
Ustavičně choditi budu před Hospodinem v zemi živých.
10 Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék.
Uvěřil jsem, protož i mluvil jsem, ačkoli jsem byl velmi ztrápený.
11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
Já jsem byl řekl v pospíchání: Všeliký člověk jest lhář.
12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
Èím se odplatím Hospodinu za všecka dobrodiní jeho mně učiněná?
13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
Kalich mnohého spasení vezmu, a jméno Hospodinovo vzývati budu.
14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.
Sliby své Hospodinu splním, teď přede vším lidem jeho.
15 Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.
Drahá jest před očima Hospodinovýma smrt svatých jeho.
16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
Ó Hospodine, že jsem služebník tvůj, služebník, pravím, tvůj, syn děvky tvé, rozvázal jsi svazky mé.
17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
Tobě obětovati budu obět díků činění, a jméno Hospodinovo vzývati budu.
18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,
Sliby své Hospodinu splním, teď přede vším lidem jeho,
19 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!
V síňcích domu Hospodinova, u prostřed tebe, Jeruzaléme. Halelujah.
