< Zsoltárok 116 >

1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
Ljubim Jahvu jer čuje vapaj molitve moje:
2 Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.
uho svoje prignu k meni u dan u koji ga zazvah.
3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam. (Sheol h7585)
Užeta smrti sapeše me, stegoše me zamke Podzemlja, snašla me muka i tjeskoba. (Sheol h7585)
4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
Tada zazvah ime Jahvino: “O Jahve, spasi život moj!”
5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
Dobrostiv je Jahve i pravedan, pun sućuti je Bog naš.
6 Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
Jahve čuva bezazlene: u nevolji bijah, on me izbavi.
7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
Vrati se, dušo moja, u svoj pokoj, jer Jahve je dobrotvor tvoj.
8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől:
On mi život od smrti izbavi, oči moje od suza, noge od pada.
9 Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.
Hodit ću pred licem Jahvinim u zemlji živih.
10 Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék.
Ja vjerujem i kada kažem: “Nesretan sam veoma.”
11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
U smetenosti svojoj rekoh: “Svaki je čovjek lažac!”
12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
Što da uzvratim Jahvi za sve što mi je učinio?
13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
Uzet ću čašu spasenja i zazvat ću ime Jahvino.
14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.
Izvršit ću Jahvi zavjete svoje pred svim pukom njegovim.
15 Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.
Dragocjena je u očima Jahvinim smrt pobožnika njegovih.
16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
Jahve, tvoj sam sluga, tvoj sluga, sin sluškinje tvoje: ti si razriješio okove moje.
17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
Tebi ću prinijeti žrtve zahvalne, zazvat ću ime Jahvino.
18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,
Izvršit ću Jahvi zavjete svoje pred svim pukom njegovim,
19 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!
u predvorjima Doma Jahvina, posred tebe, Jeruzaleme!

< Zsoltárok 116 >