Zsoltárok 115
1 Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért!
Ne nam, Gospod, ne nam; temuč imenu svojemu daj čast, zavoljo milosti svoje, zavoljo zvestobe svoje.
2 Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenök?
Zakaj bi govorili narodi: Kje je sedaj njih Bog?
3 Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.
Saj Bog naš je v samih nebesih, storí, karkoli mu je po volji.
4 Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.
Maliki njih sreberni in zlati, delo rok človeških,
5 Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;
Usta imajo, pa ne govoré; oči, pa ne vidijo;
6 Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;
Ušesa imajo, pa ne slišijo; nos imajo, pa ne duhajo;
7 Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal.
Roke, pa ne tipajo; noge, pa ne hodijo; z grlom svojim ne črhnejo.
8 Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, a kik bíznak bennök!
Podobni so njim, ki jih delajo, kdorkoli jim zaupa.
9 Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
Izrael, zaupaj Gospodu; pomoč je tém in ščit je tém.
10 Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
Vi iz družine Aronove, zaupajte Gospodu, pomoč je tém in ščit je tém.
11 A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
Boječi se Gospoda zaupajte Gospodu, pomoč je tém in ščit je tém.
12 Az Úr megemlékezik mi rólunk és megáld minket; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.
Gospod spomnivši se nas bode blagoslavljal; blagoslavljal družino Izraelovo, blagoslavljal družino Aronovo.
13 Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.
Blagoslavljal boječe se Gospoda, male in velike vred.
14 Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.
Množil vas bode Gospod, vas in otroke vaše.
15 Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.
Blagoslovljeni bodete Gospodu, kateri je narodil nebo in zemljo.
16 Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.
Sama nebesa, nebesa so Gospodova; in zemlja, katero je dal sinom človeškim.
17 Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.
Ne kateri so umrli, hvalijo Gospoda; ne katerikoli gredó dol v kraj molčanja,
18 De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!
Ampak mi bodemo blagoslavljali Gospoda; od sedaj do vekomaj. Aleluja!
