< Zsoltárok 115 >

1 Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért!
Ikke os, Herre! ikke os, men dit Navn give du Ære for din Miskundhed, for din Sandheds Skyld.
2 Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenök?
Hvorfor skulle Hedningerne sige: Hvor er nu deres Gud?
3 Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.
Men vor Gud er i Himlene, han gør alt, hvad ham behager.
4 Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.
Deres Billeder ere Sølv og Guld, Menneskehænders Gerning.
5 Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;
De have Mund, men kunne ikke tale; de have Øjne, men kunne ikke se.
6 Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;
De have Øren, men kunne ikke høre; de have Næse, men kunne ikke lugte.
7 Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal.
De have Hænder, men kunne ikke føle; de have Fødder, men kunne ikke gaa; de kunne ikke tale med deres Strube.
8 Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, a kik bíznak bennök!
Ligesom de ere, saa vorde de, der gøre dem, hver den, som forlader sig paa dem.
9 Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
Israel! forlad dig paa Herren; han er deres Hjælp og deres Skjold.
10 Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
Arons Hus! forlader eder paa Herren; han er deres Hjælp og deres Skjold.
11 A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
I, som frygte Herren, forlader eder paa Herren; han er deres Hjælp og deres Skjold.
12 Az Úr megemlékezik mi rólunk és megáld minket; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.
Herren kom os i Hu, han skal velsigne, han skal velsigne Israels Hus, han skal velsigne Arons Hus.
13 Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.
Han skal velsigne dem, som frygte Herren, de smaa med de store.
14 Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.
Herren formere eder, eder og eders Børn!
15 Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.
Velsignede være I for Herren, som har gjort Himmel og Jord.
16 Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.
Himlene ere Herrens Himle, men Jorden gav han Menneskens Børn.
17 Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.
De døde love ikke Herren, ej heller nogen af dem, som nedfare til det stille.
18 De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!
Men vi, vi ville love Herren fra nu og indtil evig Tid. Halleluja!

< Zsoltárok 115 >