Zsoltárok 112

1 Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, a ki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik.

Mou fakamālō kia Sihova. ʻOku monūʻia ʻae tangata ʻoku ne manavahē kia Sihova, mo ne fiefia lahi ʻi heʻene ngaahi fekau.

2 Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.

‌ʻE mālohi hono hako ʻi māmani: ko e toʻutangata ʻoe angatonu tenau monūʻia.

3 Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.

‌ʻE ʻi hono fale ʻae koloa mo e nāunau: pea ʻoku tolonga ʻo taʻengata ʻa ʻene angatonu.

4 Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól a ki irgalmas, kegyelmes és igaz.

‌ʻOku tupu ʻae maama ki he angatonu ʻi he poʻuli: ʻoku angaʻofa ia, pea fonu ʻi he manavaʻofa, pea māʻoniʻoni.

5 Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.

‌ʻOku fakahā ʻe he tangata angalelei ʻae ʻofa, pea ʻoku faʻa ʻatu: te ne pule ki heʻene meʻa ʻi he poto.

6 Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.

Ko e moʻoni ʻe ʻikai ueʻi ia ʻo lauikuonga: ʻe taʻengata ʻae fakamanatu ki he kakai māʻoniʻoni.

7 Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.

‌ʻE ʻikai te ne manavahē ki he ongoongo kovi: kuo maʻu hono loto ʻi he falala kia Sihova.

8 Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.

Kuo fokotuʻumaʻu ʻa hono loto: ʻe ʻikai te ne manavahē, ka ʻe mamata ia ki hono ngaahi fili.

9 Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel.

Kuo tufa ʻe ia, kuo ne foaki ki he masiva; ʻoku tolonga ʻo taʻengata ʻa ʻene angatonu; ʻe hiki hake hono nifo ʻi he ongolelei.

10 Látja ezt a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.

‌ʻE mamata ki ai ʻae angahala, pea tenau mamahi: ʻe fengaiʻitaki hono nifo, pea ʻe mole atu ia: ʻe ʻauha ʻae holi ʻae angahala.