Zsoltárok 112

1 Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, a ki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik.

Blago èovjeku koji se boji Gospoda, kome su veoma omiljele zapovijesti njegove.

2 Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.

Silno æe biti na zemlji sjeme njegovo, rod pravednièki biæe blagosloven.

3 Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.

Obilje je i bogatstvo u domu njegovu, i pravda njegova traje dovijeka.

4 Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól a ki irgalmas, kegyelmes és igaz.

U tami sjaje vidjelo pravednicima od dobroga, milostivoga i pravednoga.

5 Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.

Blago onome koji je milostiv i daje u zajam! On æe dati tvrðu rijeèima svojim na sudu.

6 Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.

Jer neæe posrnuti dovijeka, pravednik æe se spominjati uvijek.

7 Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.

Ne boji se zla glasa; srce je njegovo stalno, uzda se u Gospoda.

8 Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.

Utvrðeno je srce njegovo, neæe se pobojati, i vidjeæe kako padaju neprijatelji njegovi.

9 Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel.

Prosipa, daje ubogima; pravda njegova traje dovijeka, rog se njegov uzvišuje u slavi.

10 Látja ezt a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.

Bezbožnik vidi i jedi se, škrguæe zubima svojim, i sahne. Želja æe bezbožnicima propasti.