< Zsoltárok 112 >
1 Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, a ki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik.
Halleluja! Salig er den mann som frykter Herren, som har sin store lyst i hans bud.
2 Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.
Hans avkom skal være mektig på jorden; de opriktiges slekt skal velsignes.
3 Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.
Det er velstand og rikdom i hans hus, og hans rettferdighet står fast evindelig.
4 Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól a ki irgalmas, kegyelmes és igaz.
Det går op et lys i mørket for de opriktige, for den som er nådig og barmhjertig og rettferdig.
5 Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.
Lykkelig er den mann som forbarmer sig og låner ut; han hevder all sin sak i dommen.
6 Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.
For han skal ikke rokkes evindelig; den rettferdige skal være i evig minne.
7 Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.
Han skal ikke frykte for nogen ond tidende; hans hjerte er fast, det setter sin lit til Herren.
8 Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.
Hans hjerte er trygt; han frykter ikke, inntil han ser med lyst på sine fiender.
9 Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel.
Han har strødd ut, han har gitt de fattige; hans rettferdighet står fast evindelig, hans horn skal ophøies med ære.
10 Látja ezt a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.
Den ugudelige skal se det og harmes, han skal skjære tenner og optæres; de ugudeliges attrå blir til intet.