Zsoltárok 112

1 Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, a ki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik.

Hallelúja! Boldog a férfi, ki az Istent féli, parancsolatait kedveli nagyon!

2 Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.

Hatalmas lesz magzatja az országban, az egyenesek nemzedéke megáldatik.

3 Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.

Vagyon és gazdagság van házában, s örökké megáll az igazsága.

4 Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól a ki irgalmas, kegyelmes és igaz.

A sötétségben világosság tündöklik föl az egyeneseknek: a kegyelmes és irgalmas és igazságos.

5 Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.

Jól jár férfi, ki könyörül és kölcsön ad, elintézi dolgait jog szerint;

6 Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.

mert örökké nem tántorodik meg, örök emlékezetül lészen az igaz.

7 Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.

Rossz hírtől nem fél, megállapodott a szive, az Örökkévalóban bizakodó.

8 Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.

Szilárd a szive, nem fél, mígnem rájuk néz szorongatóira.

9 Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel.

Szórva adott a. szükölködőknek, örökké megáll az igazsága, szarva emelkedik dicsőségben.

10 Látja ezt a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.

A gonosz látja és boszankodik, fogait vicsorítja és elcsügged; a gonoszok vágya elvész.