Zsoltárok 112

1 Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, a ki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik.

Yabi Ubangiji. Mai albarka ne mutumin da yake tsoron Ubangiji, wanda yakan sami farin ciki mai girma a umarnansa.

2 Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.

’Ya’yansa za su zama manya a ƙasar; tsaran masu aikata gaskiya za su sami albarka.

3 Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.

Wadata da arziki suna a cikin gidansa, adalcinsa zai dawwama har abada.

4 Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól a ki irgalmas, kegyelmes és igaz.

Ko a cikin duhu haske kan haskaka wa mai aikata gaskiya, mai alheri mai tausayi da kuma mai adalci.

5 Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.

Abu mai kyau zai zo masa shi da yake kyauta yake kuma ba da bashi hannu sake, shi da yake yin al’amuransa cikin gaskiya.

6 Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.

Tabbatacce ba zai taɓa jijjigu ba; za a tuna da mai adalci har abada.

7 Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.

Ba zai ji tsoron labari marar daɗi ba; zuciyarsa tsayayyiya ce, tana dogara ga Ubangiji.

8 Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.

Zuciyarsa tana da kāriya, ba zai ji tsoro ba; a ƙarshe zai zama mai nasara a kan maƙiyansa.

9 Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel.

Ya rarraba kyautansa ga matalauta, adalcinsa zai dawwama har abada; za a ɗaga ƙahonsa sama da bangirma.

10 Látja ezt a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.

Mugun mutum zai gani yă kuma yi fushi, zai ciza haƙora yă kuma lalace; sha’awace-sha’awacen mugaye za su zo ga ƙarshe.